Nahát. Megvolt az első nap az iskolában és már a második is... Nehezen megy a beilleszkedés, mert még nagyon nem érzem
magaménak a helyet és a társaságot, mindenki fiatalabb nálam (a tizedikesek mind most lettek 15 évesek) és valamilyen szinten ez megérződik… mármint olyan kis éretlennek tűnnek…  A lányok még mindig sikítoznak, rohangálnak, öntik ki a teájukat stb. (nem mintha én annyira érett lennék, de még nálam is durvábbak K)

 az órák 70 percesek és általában négy óránk van egy nap, két nagyszünettel egy 30 perces reggelivel (Morning Tea) és egy 40 perces ebéddel (Lunch break). Mindenki magának választja a tantárgyakat, nekem például van Art, Food studies, Geography, English, Maths, Science, Career, de számos más tantárgyakból lehet választani mint például Business, Media, Music, Drama, Communication  Technology stb. Minden nap egy 10 perces "osztályfőnökivel" kezdődik amikor egy tanárnő megnézi a hiányzókat és beszélget a diákokkal, mesél a programokról a közeljövőben.  Hétfőnként ez elmarad mert ehelyett van egy 45 perces Iskola gyűlés.

Itt nincsenek igazából külön osztályok, hanem vannak évfolyamok (körülbelül hetvenen egy évfolyamban) és csoportok vannak minden tantárgyra (bár ez otthon is hasonló). Az iskola maga "block"-okra van bontva ( A - M ) és nekem még rejtély hogy hogy kell köztük eligazodni, és hogy mikor merre kell keresni egy termet, de hálisten nagyon segítőkészek. Mindegyik blokk nyitott azaz a folyosók és a lépcsők nem az épület belsejében vannak, hanem kívül, ezáltal olyan szellőssé és világossá válnak a termek. Ez nekem sokkal jobban tetszik mint M.o.-on ahol egész nap benn vagy az épületben és csak 10 percekre járhatsz ki, sőt van ahol nem is.

Még a suliban mi vagyunk a "látványosságok" mindenki jön oda, bemutatkozik, beszélget, mosolyog, bemutatja a barátait, megkérdezi segíthet-e szóval nagyon nagyon aranyosak bár itt még mindig megy a „Tetszel valakinek de nem mondom el ki az bleee”, már én is kaptam pár ehhez hasonló „vallomást”…  azért itt is megy a klikkesedés. Szünetekben minden kis klikknek van egy saját helye ( mint az amerikai filmekben is ) ahol ül, általában törökülésben a kövön ( annak ellenére hogy annyi pad van amennyi ember a városban nincs !! ) .. A suliban minden jól felszerelt, és a tanárok is nagyon nagyon aranyosak. Mindegyik folyton kérdezi hogy segíthet - e valamiben, elvezessen - e valahova, sőt még az egyik meg is jegyezte hogy mennyire "gorgeus haircut"-om van.

 Nagyon sok az "islander" (akik Új Zélandról jöttek) és nagyon aranyosak is, bár az ő angoljukat még mindig nem igazán értem, annak ellenére hogy már az "aussie"-kkal teljesen jól elbeszélgetek (bár még mindig sokszor belezavarodok abba hogy mit is kezdtem el mondani, de már sokkal jobb mint az első nap) .

Sajnos minden nap viselni kell ezt a szép egyenruhát (amire nagyon odafigyelnek, mindig nyakig be legyen gombolva a blúz, bekötve a cipő stb.), ami nem olyan kényelmes, mert még csak tesink sincs hogy átvegyem egy órára... Apropó tesi, szerdánként csak két óra van megtartva és a nap végén szabadon választott sportfoglalkozás van (Zumba, Football, Netball, Fishing, Trambulin stb.) és egész nap a sport egyenruhában kell lennünk. Ezen a napon a felsősök ( 11 – 12. évfolyam ) otthon maradhatnak, és általában csak azért jönnek be hogy megkérdezzenek egy-egy feladatot a tanáraiktól amit épp nem értenek. Minden nap 3.00kor végzünk, kivétel szerdán, amikor 2.40kor (a sportnap miatt).

Az órák alatt a teremben csak egy tolltartó és egy füzet lehet benn veled, mert a táskádat kinn kell hagyni a „folyosón” egy ilyen kijelölt helyen (minden teremnek van egy). A füzet és tolltartó mellett a laptopokat is beviszik az órára, amin minden tantárgynak az anyaga rajta van, lehet belőle tanulni, és általában a házit is azon kell megcsinálni. Ezt a laptopot mindenki az év elején kapja meg, és választ magának hozzá egy saját hátlapot, és ezt használja egész évben.

Nem gondolná az ember hogy Ausztráliában (ahol mindenki mosolyog) több lenne a sulikban a „zsarnokoskodás” a kiközösítés , de igen több ilyen van. Személy szerint én nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy az iskolában ilyen szinten lenézzék a másikat, mert Magyarországon ez nem volt „divat”. Például angol órán a tanárnő megkérte xy-t hogy üljön át yz mellé, mire xy úgy felkapta a vizet hogy szó szerint üvöltött a tanárral hogy ő biztos nem ül az a hülye b*zi mellé. Vagy egy másik eset , egy szőke lány mellett ülök az egyik órán (ő a Miss Népszerű a suliban) és egyik fiú (látszólag nem egy nagymenő) oda ült, mert fel kellett töltenie a laptopját. Hát az a fej, ahogy Miss Népszerű ránézett a fiúra, és ahogy az előttünk ülő Miss Hisztisliba is hátranéz és fintorog egyet, és üvölti a fiúnak hogy „MINEK ÜLSZ IDE B*MEG?? OTT EGY KI***OTT ÜRES ASZTAL MENJ ODA!”… Komolyan ilyenkor annyira rosszul érzem magam, mert Magyarországon ha ilyet látnék vagy hallanék, akármilyen új is vagyok ott azért szólnék a libáknak hogy fogják vissza magukat, mert azért ahogy ők ezzel a szerencsétlen fiúval beszéltek, az valami felháborító volt… de itt, itt én vagyok az új ami nem is lenne akadály, de sajnos nem igazán tudnám kifejezni magamat még angolul, tehát lemondtam a jótündér szerepről…

 Amúgy az órákon a fegyelmezés nagyon gyenge… Tisztelet az összes Magyarországi tanárnak hogy ekkora csendet tud tartani órákon… Itt a gyerekek visszapofáznak, labdáznak, zenét hallgatnak (persze hangosan), büfögnek, káromkodnak és üvöltenek… Hihetetlen hogy mennyire nem tudnak fegyelmezni itt, tisztelet a kivételnek! ( mert persze itt is itt vannak a régi módi, szigorú idősebb tanárok ).

Martina                                                                                                             Brisbane

 Dean szabadságot vett ki az első pár napra, nem kellett mennie dolgozni. Így az első napok tevékenyen teltek, jöttünk-mentünk.

Brisbane gyönyörű nagyváros, elég nagy forgalommal, kocsival kb. 30 perc bejutni Carina városrészből a belvárosba.Rengeteg parkkal, a parkokban pihenő, zenélő, nyugodt emberekkel. A folyó kettészeli a várost, de mind hidakkal, mind a CityCattel jól lehet közlekedni egyik oldalról a másikra. Hatalmas bevásárlóközpontok, felhőkarcolók, és zsúfolt utcák váltják egymást. Rengeteg a külföldi, legfőképpen az ázsiai. A fiatalok hét közben egyenruhában (büszkék az iskolájukra ahova járnak) járnak-kelnek. A város felett eszméletlen a repülőforgalom, szinte minden 5 percben le- vagy felszáll egy repülő. Mi a külvárosi részen lakunk, itt nagy tisztaság van, de a belvárosban azért előfordul itt-ott szemét. Mindenki nagyon kedves és segítőkész. A minap a gyerekek egyedül megpróbáltak bemenni a városba busszal. Kinéztük a neten, melyikkel tudnának bejutni, majd felszálltak rá. Mikor megállt a végállomáson a busz, a sofőr megkérdezte tőlük, hát ők ugyan hová tartottak volna? Miután elmondták, a sofőr kiírta a buszra "Sorry, not in service" és elvitte őket oda, ahonnan egy másik busszal el tudtak jutni a belvárosba... :D

 Az első nap koalákat és kengurukat néztünk egy parkban. Nagyon édesek voltak, de élő környezetben biztosan aranyosabbak lehetnek. Mikor hazaértünk, észrevettük, hogy a garázsajtó nyitva maradt. A reggel érkezett vadonat új mosógép, és a Dean nagyon komoly biciklije a garázsban. Az még mind semmi: a garázsból egy tolóajtón keresztül lehet bejutni a lakásba, ahol a nappaliban a 106 cm-es plazma tv, és két notebook és egyéb "hasznos" dolog volt. Senki semmihez nem nyúlt. Nem tudom elmondani azt az érzést, amit éreztünk, mikor a nyitott ajtót megláttuk. Otthoni tapasztalatok alapján elképzeltük a legrosszabbat... de megkönnyebbültünk...

                                                                                                                                                                                                                                                                                                             így áll a nyitott garázsban a mosógép, és a bicikli....                                                                                                                                                                                                                                                                     Ebben a pár napban hirtelenjében megnéztük a várost, South Banket, Gold Coastot, Sunshine Coastot, Noosa városát, felültünk a városi óriás kerékre, megnéztük a legmagasabb épületet is...Rengeteg a látnivaló itt. A világ legszebb tengerpartjai közül a Gold Coast inkább a felkapottabb, rengeteg fiatallal, még így télvíz idején is (25°C). Martina csak kapkodta fejét, és csattogtatta a fényképezőgépét, mikor meglátta a napsütötte fiúkat, napszítta szőke hajjal. A városban hatalmas felhőkarcolók, rengeteg bár, kávézó, étterem, szórakozóhely.  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A Sunshine Coast inkább nekem való. Természetesen szép, dűnékkel, természeti csodákkal, rengeteg kivetett kagylóval. Csendes, alig táboroznak az öbleiben, a dűnék között istenien lehetne pihenni. Végeláthatatlan a part, amíg szem ellát, csak a hullámok fodrozódnak. A városkák is kisebbek a parton, na persze forgalom itt is van.

Mikor Dean dolgozik, nem tudunk mást tenni, mint iskolák után nézünk, munkát keresünk és a normál napi munkákat csináljuk. Bevallom, hogy ez kicsit unalmas, nem könnyen éljük meg. De tudtuk, hogy az első időszak nehéz lesz... Persze azon vagyok, hogy megtanuljam a jobb kormányos vezetést, és az automata váltót, és akkor nyugodtan mi is mehetnénk egyedül, nem kellene megvárni őt míg hazaér. Azon vagyok...

Judit                                                                                                        Brisbane

 Kicsit hamarabb érkezett a vártnál a gépünk, bár nekünk végeláthatatlannak tűnt az idő ami eltelt. Aki a Dubai-Brisbane járatot választja, gondoljon előre, mert nem könnyű. Utaztam én már hosszú repülőúton, na de ez aztán a hosszú. 15 óra a levegőben. Aki csak teheti nézzen körül már felszállásnál, hogy hol vannak szabad helyek, mert muszáj igénybe venni, hiába a rengeteg zene,film,játék a gépen, akkor is csak azt figyeled végig : még mennyi van hátra...

Nagy volt az öröm a reptéren, mikor megláttuk egymást. Dean lefogyott, jól néz ki, kiegyensúlyozott. ez a skype-on nem igazán látszott, de életben feltűnt azonnal. Úgy beszéltük meg, hogy Taxival jön ki elénk, ezért kellő döbbenettel fogadtuk, mikor egy gyönyörű Toyota Camryba szállhattunk. Még ott is tartotta magát ahhoz, hogy csak kölcsönkérte, de hazafelé megnéztem a papírokat, és láttam, hogy lízingre vette nem olyan rég.

A másik meglepetés akkor ért, mikor közeledtünk haza. Nekem nem tűnt fel, de Martinának igen, hogy Carina negyed felé vettük az irányt, ahol nem az ideiglenes, hanem az együtt kiválasztott házikó volt. Belépve egy csodaszép, rendezett -számomra ismeretlen, de stílusos - házat találtunk. Mivel éppen a születésnapom volt, tele lufival, és Boldog születésnapot felirattal... Szóval ezt is sikerült elintéznie... Eddig is büszkék voltunk apára, de most aztán beteljesedni láttuk minden vágyunkat.

Rövid pihenés után -Dean javaslatára- hogy a "jetlag"-et könnyebben viseljük, bementünk a városba körülnézni. Ha első nap nem alszol, és küzdesz inkább a fáradtsággal, megpróbálod az estét kivárni, akkor az első éjszaka átalvása után máris könnyebb lesz a 8 órás időeltolódást átvészelni. A város csodaszép, rendezett, tiszta, tele parkokkal,sétányokkal,pihenőhelyekkel. Kicsit fáradtan kerestünk internet kávézót, vagy valamilyen kuckót, ahol jelt adhatunk magunkról az otthoniaknak. (itt a belvárosban nem nagyon találtunk internet kávézót, másnap Goldcoaston viszont rengeteg volt) Falatoztunk valamit, aztán indultunk haza rákot vacsorázni. Imádjuk a tenger gyümölcseit mindannyian, úgyhogy jó helyen vagyunk!

Az utazáshoz CitiyCat,busz vagy vonat egy kártyát szerzett be nekünk a Dean translink.com.au/tickets-and-fares/go-card, amit fel lehet tölteni különféle összeggel, és mindig leveszi a leutazott díjat az egyenlegből. Olyan egyszerű és olcsó. Nem kell ellenőrt annyit fizetni. Mivel az ára megfizethető, mindenki becsületesen használja.Hamarosan a lakhelyünkről is kipróbáljuk, hogy milyen busszal bejutni. Mivel Brisbane egy hatalmas területen elterülő város, ezért a távolságok elég nagyok. A net szerint innen Carina városrészből bejutni a belvárosba, akár 45 percig is tarthat. Ha kipróbáltuk, mindenképpen írok róla.

Judit                                                                                                                   Brisbane

Készülődés

Itt vagyunk… Mostantól –várhatóan - én írom a blogot. (Judit, a házisárkány…Akit  Dean már annyira várt…)

Április 14-én reggeltől folyamatosan a Jamie Woon „Shoulda” számot www.youtube.com/watch hallgattam, mikor kb. 11 órakor Dean bejelentkezett Skype-on és bejelentette ünnepélyesen, hogy megérkeztek a vízumok… Az első pillanatok megkönnyebbült sírással teltek, aztán a felismerés következett, Úr Isten! mennyi dolog van még az indulásig….Megöleltem, megpuszilgattam édesapámat, aztán vad tervezgetésbe kezdtem.

Megbeszéltük a május 9-i indulást, de persze attól tettük függővé, hogy repülőjegy van-e arra az időpontra. Este Anita barátnőmnél – rövid kártyázás közben – kisírtuk magunkból a tényeket, és felkészítettek a jövőm megalapozására. (Ezúton is köszönöm nekik) Másnap már minden könnyebbnek, megvalósíthatóbbnak tűnt.

Először a repülőjeggyel kapcsolatosan kezdtem érdeklődni. Megkerestem egy pár előzőleg a Study Go által megnevezett értékesítőt, és az ajánlatok közül a STA Travel ajánlatát találtam a legmegfelelőbbnek (ha érdekel titeket, szívesen megadok egy nevet, aki mindenben a rendelkezésünkre állt). Ezzel a 457 vízummal csak oda jegyet lehetett foglalni, ami két diák és egy felnőtt esetében 567.000 Ft volt. Igaz, Bécsből kellett indulnunk, de ami a legfontosabb 30 kg/fővel lehetett csomagot kalkulálni… (most már tudjuk, hogy ez is igen kevés, de mi lett volna, ha a megszokott 23 kg súlyt lehet bepakolni fejenként….)

A következő feladat a gyerekek iskolájának a lezárása volt. Április közepe lévén, minden erőfeszítést arra fordítottam, hogy a gyerekeknek meglegyen a lezárt évük. Ezzel egy iskolában sem volt probléma. A gimi kicsit rugalmasabban, az általános iskola kicsit földhöz ragadtabban kezelte a feladatot. A lényeg a lényeg: mindkettőnek megoldható lesz a jelen év igazolása, elvégzése.

Munkahelyemen előzőekben már jeleztem szándékomat, majd be is jelentettem az időpontot, mikor szándékozom repülni. A Hitelszövi életében ez egy igen erőteljes időszak, így nagyon sajnálom az ott maradtakat, rossz szájízzel  remélem nem váltunk el emiatt, a net adta lehetőségekkel megpróbálok élni, és ily módon segíteni, ha probléma adódik.

Megpróbáltam a fizetés nélküli szabadságot választani, ami nem jelent semmilyen kötelezettséget a munkáltató részéről, de a munkavállalónak biztonságot jelenthet. A felszámoló engedélyével 1 év fizetetlen szabadságot vettem igénybe. Így a családi pótlék teljesen jogszerűen igénybe vehető, és ebből a hiteltörlesztés összege fizethető lesz.

Következő feladat a konténer elküldése volt. Ez közel sem olyan egyszerű , mint amilyennek előre gondoltam. Találtam egy céget (Euromove) ahol –nem céges- küldemény feladását is vállalták. Egy 1 m3 konténer Dunakeszi-Brisbane útvonal (3 hónap alatt) 207.000 Ft-ból kivitelezhető 3 hónap alatt. Először felveszik, becsomagolják  a cuccost, majd elszállítják Londonba, ott várnak, míg egy teljes konténer meg nem telik, és küldik tovább. Előre utalással és biztosítással értendő az ár. A tervezett indulás május 9. lett, a konténer elszállítására május 3-át jelöltük meg. Aznap a stáb kijött és az általam kijelölt tárgyakat egyesével becsomagolták. Nem volt könnyű dolguk a 30 fokban a panel csöppnyi előterében… De megoldották. Nekem sem, mert elég nehéz nap volt, de el kellett érkeznie ennek az időnek is.

„You can get it if you realy want”… Igen, apa megcsinálta.  Mindannyian nagyon büszkék voltunk/vagyunk rá, hogy önállóan és teljesen egyedül képes volt ezt kivitelezni… Az érzéseim meglehetősen vegyesek voltak. Szomorú ezt kimondani, de ahogy közeledett az időpont, egyre keményebb érzések lettek úrrá rajtam. Bár én voltam a szellemi atyja az egész útnak, mégis a körülmények megnehezítették a dolgom. Előkerültek a távolból az én barátaim, akik eddig a háttérbe húzódtak, és megpróbálták ezt az időszakot feledhetetlenné tenni. Sikerült nekik….  Mindenki tudta, és érezte, hogy itt csak ideiglenes változás állhat fenn, de jó volt, azt mondhatom. Jól éreztem magam, bár tudtam, hogy huzamosabb ideig ez nem kivitelezhető, és persze semmi értelme, nincs egy sem köztük, akivel őszintén cserélnék. Végeláthatatlan búcsú bulik tették feledhetetlenné az utolsó időszakot. Erzsi barátnőnek külön köszönöm a felejthetetlen estéket, Klárinak a fogadás miatt kötelezően eltöltött utolsó éjszakát, Anitának a rendszeressé vált  squash partykat és az utána történő lazítást, és Debyéknek a Veszprémi meglepetés BL meccset és az azt követő bulit is….

A csomagolás nagyon szervezetlenül haladt, nem igazán tudtunk haladni az utolsó két napig vele. Közben sikerült eladni az autót is, kicsit lealkudott áron igaz, de legalább elvitték és kifizették, nincs rá több gond.

A Dean a költözés miatt az utolsó napokban nem tudott bejelentkezni netre, ezért kicsit tartottam attól mi van, ha mégis valami közbejött, nem úgy alakulnak a feltételek, ahogy képzeltük. Az utolsó info szerint a tervezett bérelt házat nem sikerült megszereznie, és az autó megvétele is akadályokba ütközik. Itt terveztem el, hogy amint tudok, munkába állok, hiszen mindent együtt kell megoldanunk… Tudtuk, hogy nehéz lesz, vállaltuk, így küzdeni kell. Terveim szerint 2 év az aminek feltétlenül el kell telnie ahhoz, hogy minden az álmaink szerint alakuljon. Persze ebben lehet kis csúszás, de ez a terv. Reménykedem, hogy addig olyan alapokat sikerül megteremteni, amiben már sokkal könnyebb mocorogni… Nem tudhattam, hogy neki is vad készülődésben telnek a napjai. Megrendelte a hűtőt, ami nem fért be, a mosógépet, ami nem rozsdamentes lett, hanem fehér, elintézte az autót, és persze elintézte ezt a gyönyörű házat, amiben itt ülünk… Büszke vagyok, hogy ilyen talpra esetten és ügyesen megoldotta a dolgokat, remélem folytatódik akkor is, ha már itt vagyunk, és az idegeire megyünk…

Vissza a csomagoláshoz. Elég nehéz dolog 30 kg-ba becsomagolni mindazt, ami a lelked, és a szellemed boldogságához feltétlenül kell, de megpróbáltuk. Sőt, olyan engedékeny voltam, hogy gyerekeknek megengedtem, hogy egyedül csomagoljanak… Ennek az lett a következménye, hogy a repülőtéren kiderült, hogy 16 kg-mal átléptük a súlyhatárt… Nagyon marcona volt a fiatalember, nem engedett a 48-ból. Kérdeztem, mennyibe kerülne, ha kifizetnénk az extra súlyt. Kiszámolta 16 kg az 800 EUR-ba kerülne. Ekkor vad kipakolásba kezdtem. Kiválasztottam 1 db bőröndöt - történetesen az enyémet – és megpróbáltam kipakolni valamennyit belőle. Háromszori próbálkozásra sikerült csak, de akkor már a tűrőképességem határán voltam, mindenki szeme láttára sírva fakadtam, mert a személyes holmijaim közül válogattam, mikor tudtam, hogy a többi bőröndben esetleg sokkal kevésbé fontos cuccok leledznek. Fóliázás Bécsben 8 EUR/csomag, minden bőröndöt lefóliáztattam. A nagy izgalomra való tekintettel barátainkkal megittunk még egy kávét, aztán belekezdtünk a búcsúzkodásba. Mondanom sem kell, hogy apukámtól történő elbúcsúzás után ez volt a legnehezebb.

A repülő időben indult, időben érkezett. 5 órai utazás után megérkeztünk Dubaiba, 30 fok volt. A transzferben 4 óránk volt  a pihenésre. Megkerestük a kijelzőn, melyik kapun lesz a beszállás Brisbane-be, és találtunk 3 db kényelmes pihenő ágyat, ahol elnyúlhattunk. Martina felfedezte, hogyan tud internetezni, aztán ettünk valamit, megittunk egy kávét, és lepihentünk. Szerencsére Martina éber volt, és feltűnt neki, hogy még 9.45 kor sem volt egy személy sem a 201 kapunál, így elsétált és megnézte, hátha valami más van kiírva. Bingó… a 210 kapura írták át a boardingot, és éppen az utolsó szólítás volt, mire odaértünk.. Majdnem lekéstük a gépet. Már mindenki a buszon várt, mire mindent elintéztünk….

A Dubai-Brisbane járat nagyon kemény volt! 14 óra repülőút! Én repültem már hosszan, de ez a hosszabbnál is hosszabb volt. Mire leszálltunk, már minden bajunk volt. Az Emirates járatai nagyon kényelmesek voltak, a felszolgált étel is rendkívül finom volt. Mindennel meg voltunk maximálisan elégedve, csak ne lett volna ennyire hosszan hosszú…

A leszállás megkezdése előtt mindenki kapott egy un. yellow cardot. Ezt azért kell kitölteni, hogy minden elvámolni valóddal tisztában legyenek. Előtte levetítenek egy filmet elrettentő példaként, hogy mi történik, ha bejelentés nélkül beviszel egy almát… Tartalmazza a felsorolás a magokat, fa termékeket,ételeket,szalmát,cipőt (rajta lévő szennyeződés miatt), drogot, gyógyszert, alkohol t is.

Aki ide készül, javaslom igen pontosan járjon utána mit lehet behozni, mert az Ausztrál vámszabályok elég sarkalatosak, és nagyon következetesen betartatják azt!

 Eddig

Úgy voltam a blog írással, hogy befejezem. Miért is ??? Mert  úgy éreztem, hogy senki sem reagál az írásomra,nem kérdez,nem érdeklődik….

 Kivételek persze  azok, akik hozzászóltak(Vogl Laci, Iroby,Mirella). A Lacinak üzenem, hogy ha még nem késő, nézzen utána pontosabban, mert kell a nyelv a szponzoráláshoz (IELTS 5) ha azóta nem változott. Sok  sikert kívánok, és ha kérdésük lenne csak nyugodtan tegyék fel. A kérdéseket inkább az email címemre (amit szívesen megadok ) vagy skype-on. Aztán eltelt egy kis idő és már jelentkeztek az ismerősök és mindenkinek az volt a kérdése, hogy mi van velem, miért nem folytatom a blogot.  A  családom, és főleg a főnököm miatt is ismét írok, remélem az én részemről ez lesz az utolsó. A folytatásban remélhetőleg vagy a Martina vagy a Judit ír, addig Márk meg én fekszünk a parton egy hideg sörrel (persze csak én) és figyeljük a csajokat….

Vízum

A vízum a leg fontosabb, mert azért vagyok jelenleg itt. Visszamegyek  karácsonyig. A karácsony szép és csendes volt , igaz a két ünnep közt dolgoztam a mosóban, így gyorsabban telt. A szilvesztert egy magyar párnál töltöttük, nagyon jól éreztem magam.

 Januárban ismét beindult a munka a Forgácsnál. Még decemberben megbeszéltük a Lacival, (telepvezető) hogy a vízumot januárra áttesszük. Sajnos egyik nap, mikor vészhelyzet gyakorlás volt a cégnél, odajött és közölte, hogy nagyon rossz híre van.  „A szponzorálást leállították” hát gondolhatja mindenki, hogy a vér kiment a lábamból és a világ végét láttam magam előtt. Sajnos Ő nem tudta megmondani, hogy miért, de abban maradtunk, hogy várunk egy hetet, majd én hívom a Forgács urat. Ettől nagyon féltem. Eltelt két hét, mire meg tudtam, hogy csak a cégen belül van változás. A hölgy, aki a szponzorálásokat intézte elment és még nincs meg az utódja.  Elég sok idő telt el mire a Laci rákérdezett, hogy most már valaki mondjon valamit. Kiderült, hogy még az én papírjaimat a régi ügyintéző hölgy beküldi. Ismét beindult a folyamat és kaptam is a maileket folyamatosan a cégtől és az ügynökömtől (Mónika). Végre sikerült beküldeni és egy nagy megnyugvás, majd újra idegeskedés következett. A megnyugvás, hogy már elindult, az idegeskedés hogy mi lesz a válasz. Ugye ez a legfontosabb lépés, mert ha ez a papír nincs meg, akkor vége a lehetőségnek. Ismét teltek a hetek és semmi válasz. Beszéltem a Mónikával, hogy közben mit tudunk intézni, mire Ő azt mondta, hogy a továbbiak mind sok pénzbe kerülnek és rizikós befizetni, mert ha itt negatív a válasz, akkor elúszik a befizetett díj. A Mónikának jeleztem, hogy inkább rizikózom, nem bírom a tétlenkedést és menjünk csak tovább.  Ezután valóban sok pénz kiadás következett. Nem említettem még, hogy a cég a nominálást sajnos nem online adta be, hanem papír alapon, ez borzasztóan meglassítja a vízumkérelmet.

Magyarországról a Judit aláírása és eredeti fényképek kellettek, amit DHLlel intéztünk. Majd az egész családnak orvosi vizsgálat (12.000Ft/fő és 15.000Ft transzferdíj) . Ezt követően az egész családra egészségügyi biztosítást kellett kötnöm a teljes  4 évre.  Igaz, a biztosítást havonta is lehet fizetni, de nem kevés a díja. Nagyjából minden papírt megszereztünk, de a cégtől a legfontosabb még mindig hiányzik…. Tulajdonképpen a cég ilyenkor küldi be a szponzor kérelmét, hogy szeretne egy külföldi állampolgárt  szponzorálni, majd a bevándorlási hivatal, alaposan átvizsgálja a céget minden szemszögből, (adófizetés, cég felépítése,nagysága,  és a legfontosabb, hogy több ausztrál alkalmazott legyen, mint külföldi) Megint eltelt egy pár hét és még a cég felől mindig semmi. Nem akarom mondani ,hogy nekem ezek a napok állandó gyomorgörccsel és idegeskedéssel teltek. Amikor kicsit elfelejtettem , akkor a munkatársaim - akik folyamatosan szurkoltak-  kérdeztek rá, hogy mi van?? Volt közben a Márk szülinapja, Valentin nap, Martina szerelmes lett, és persze az én szülinapom, de még mindig semmi. Egy csodálatos napon, ahogy dolgozgatok, kapok egy telefont a Lacitól:

                JÓ HÍREM VAN!! MEG VAN A NOMINÁLÁS!!!!!!!!

                                Ez nekem a megváltást jelentette. 21/03/2012 

Rögtön hívtam a Mónikát, Ő már tudott róla. Ígérte, hogy másnap küldi is be a papírokat, a vízum kérelmet. Ma  március 22. van, és én úgy számolom, hogy hétfőtől maximum 6 hétre ölelhetem meg a családomat újra…… REMÉLEM…..

Mónika szerint ez a maximum átfutási idő, ha nincs gond. Ami gond lehet, hogy mivel én nem vagyok magyar állampolgár, nekem nem kell orvosi vizsgálat, de viszont hogy sok időt töltöttem Magyarországon, így kérhetik. Majd meglátjuk. A célunk, ha meg van a vízum, akkor Juditék kezdenek búcsúzni és pakolni, én pedig keresek egy új otthont magunknak.

Családom

Nagyon hiányoznak és nagyon bánt, hogy nem érzékelem a gyerekeknél történő változást. Állítólag a Márk már nagyobb az anyjánál (nem nehéz J ) de skypeon nem érzékelem, és a hangja is mélyebb lett , sajnos azt sem hallom. A Martina pedig szerelmes, az is bánt. Nem vagyok velük a mindennapi eseményekben és sokszor úgy érzem, hogy pillanatnyilag nem vagyok a mindennapjuk része. Hol jelentkeznek, hol nem… (Belegondolok mikor én voltam kamasz ,hány alkalommal kerestem a szüleimet)  Viszont a drága feleségem mindennap vár,  vagy skype-on vagy facebookon. Ha nem jelent kezem, akkor egy nap után már hívja a Vöröskeresztet. Érdekes, én azt hittem, hogy összeveszni nem lehet , ha ilyen távol vagyunk. Dehogynem! a  20.000 Km nem akadály köztünk. Volt, hogy kikapcsolt J . „majd meg beszéljük személyesen”

Szórakozás

Ez lesz a leg rövidebb rész. Azt kell, hogy mondjam, hogy a sok stressz miatt az embernek nem nagyon van kedve egyedül mászkálni (legalábbis nekem). Így visszaemlékezve a várost nem beszámítva talán egyszer vagy kétszer voltam szórakozóhelyen. Hogy miért? Inkább a társaság hiánya és a fáradtság. Ha a Forgácstól jövök, mindig megfogadom reggel, hogy este megyek valahová, de ahogy hazaérek nincs kedvem és inkább iszom egy sört és pihenek. Ha a mosóból jövök, szinte bedőlök az ágyba. A házaspárral, akiknél lakom, néha grilleztünk és néha a Zoli barátommal elmentünk egy-egy kocsmába egyet inni. A lelki bánatomat talán a vásárlással töltöm és ez nagyon feldob. Persze nem ruha, hanem inkább elektronika. Egy-egy kütyüvásárlás egy darabig jókedvre derít. Voltam egy ismerősömnél is, az nagyon jól telt. Egy hétvége teljes kiszolgálással..  nagyon jó volt. Ilyenkor eszem-iszom, a Lily mindig a hazai kedvencemet főzi, amit utána be is pakol nekem, mert ők nem nagyon ehetik… (hízlal J ). Ők nagyon sok tanáccsal látnak el,mit hogyan érdemes kezdeni, ha kijut a család. Zoliék, akikkel lakom, haza kell menniük, több okból kifolyólag nem jött össze nekik az Ausztráliai álmuk, ebbe bővebben nem mennék bele. Előtte Sydneybe akartak menni, és megkértek, hogy tartsak velük. A terv az volt, hogy lemegyünk repülővel. Sajnos a repülő helyett jött az ötlet, hogy béreljünk egy kocsit , így többet látunk. A volt osztálytársam - aki ilyen helyen dolgozik- segített, így  sikerült egy jó kocsit bérelni. (Igaz, kaptam hideget-meleget (viccből) hogy Afrikaiakban nem bízik!!  Ha meghalok az úton, akkor is levonja a kártyámról J ) Ő Ulmut, egy török srác és nagyon rendes, együtt jártunk az IELTS tanfolyamra. Péntek este indultunk 9-kor. Az út 1000 km ketten a Zolival felváltva vezettünk, nem mondom, nem volt könnyű. Itt kell, hogy megdicsérjem a magyarországi autópályákat, mert ez a PACIFIC HIGHWAY-nek nevezett út, valami borzalmas volt. A  leggyorsabb a 110km/h és a minőség is borzalmas. Igaz, sok helyen építik, de akkor is. Nagyon sok kis településen megy át, amik nagyon szépek, de inkább egyszerűk.  Reggel 8-körül érkeztünk Sydneybe és a kocsit a város szélén hagytuk. Vonattal bementünk a városközpontba és a legfontosabbakat meg néztük. Sajnos az idő nagyon borús volt, hát ilyen a mi szerencsénk. Sydney nekem egy kicsit csalódás volt, valahogy nem tetszett. Ez már nagy város, nem volt az a nagy tisztaság, de lehet ,hogy csak fáradt voltam, vagy a kellemetlen időjárás miatt. Este kivezettünk a városból és egy McDonalds parkolóban aludtunk. Hajnali 4 kor indultunk tovább. Valamikor 11-kor egy gyönyörű tengerparton megálltunk és én fürödtem. Na,ez nekem nagyon tetszik. Egy gyönyörű óceán part és szinte csak mi vagyunk, és ki tudja hány ilyen van….  Valamikor du. érkeztünk haza.

Mosó

A mosó még a régi. Az én részemről annyi változott, hogy egyre több a munka. Így sokszor nem is mosok autót, hanem csak gépeket  szerelek. Nagyon jó a hangulat, és úgy érzem, nagyon várják, mikor jövök már. A főnök nagyon rendes és bíztat a vízummal kapcsolatban.  A mosóban jönnek- mennek az emberek, mindenki ugródeszkának használja. Kezdésképen 15 $ fizet óránként. Nem régiben érkezett két magyar srác (Miskolcról) és megkértek,hogy segítsek bekerülni a mosóba. Természetesen segítettem.

Munkahely

Hát nem is tudom, hol kezdjem. A cég hajójavítással foglalkozik rengeteg alkalmazottal. A hajó beérkezik a dokkba, leeresztik a vizet vagy ki szivattyúzzák (ilyenkor rengeteg nagy tengeri hal van az alján de még 1 m cápát is láttunk).  Aztán, mint a hangyák, megtámadjuk. A festők, a hegesztők, a vízszerelők… természetesen nekik  mind áramra van szükségük. Az áram szolgáltatás a mi felelősségünk, a „Parti áram” (shore power)nak rendelkezésre kell állnia.  Az áramellátáson kívül a hajón bármilyen árammal kapcsolatos munka is ránk marad. Nagyon jól érzem magam, a munkatársak is kedvesek és jópofák. A munka sokszínű, a hajó minden pontjára eljutunk a parancsnoki hídtól a legalsó szintig, vagy akár utasszállítónál a kabinoktól a medencékig. Ha nincs hajó a dokkban,  akkor a telepen belüli munkákat végezzük, mint például az új irodaház adatkábel szerelése. A munkám reggel 7-től kezdődik és vagy 15.30-ig vagy 17-18 óráig tart. Ha szerencsém van, két nap alatt letudom a 20 órámat. A változatosság nagyon tetszik, nincs egyforma munka és persze a leg fontosabb a fizetés. A cég nagyon figyel a dolgozók biztonságára néha egy kicsit túlzásnak érzem, de ez nem baj.

Lakás

Eddig egy nagyon szép lakásban éltem, saját szobában és saját fürdővel, wcvel. A pár, akivel laktam visszamegy Magyarországra. Mivel nekem a vízum előre haladt, ezért nem akartam aláírni egy 6 hónapos szerződést, így nem nagyon találtam egyszobás lakást, (volt ígéret, de az sem jött össze) ezért a legutolsó pillanatban újra a koleszbe kellett költöznöm. Egyik pénteken elkezdtem pakolni és szinte egy napot vett igénybe mire mindent összeraktam. (furcsa, hogy hat hónap alatt ennyi minden összejön) A dolgaim nagy részének a Brigitta - ahol valamikor laktam - ajánlott fel egy helyiséget. Majdnem 3-4 autónyi dolgot szállítottunk oda. A többi velem együtt a koleszbe került.  Ott mi fogad: ismét kosz, piszok és bűz. Szobatársam egy kolumbiai, aki rendes, de a takarítás nem az erőssége. Mosatlan már két napja áll a mosogatóban, takarítani nem voltak a héten. Örömömre, csak hétfőig kell kibírnom és megyek a sajátomba. Mindenkinek azt ajánlom, hogy kerülje ezt a helyet, vagy csak egy hetet foglaljon le. Drága, koszos az internet lassú és nem kedvesek a recepciós banyák. Legszívesen egy itteni újságba be is íratnám.

Különben ez az állandó költözés megvisel, utálom, és nagyon letör. Ilyenkor érzem igazán, hogy befejezném az egész dolgot. De látom a végét, van egy kis remény. Hétfőn ismét visszamegyek a Connor street-be a Brigittáékhoz. Sajnos most csak egy dupla szoba volt üres, de elfogadtam és egyedül kibérlem. Két hónapot kell aláírnom, de már nem érdekel. egyedül leszek ,és ha a család megjön odébb állok.

Minden más

Érzéseim

Meg próbálok nagyon őszintén írni. Harminc évet töltöttem Magyarországon és egyszer szakítottam meg hat hónapra. Most  a hetedik hónapnál tartok, nemsokára kezdem a nyolcadikat. Honvágy még mindig semmi, de annyira nincs, hogy még egy pillanatra sem szorul össze a gyomrom egy picit sem. Pedig most már láttam sok mindent, ami nagyon ledöbbentett. Egyik nap egy boltban voltam mikor egy Aboriginal hölgy jött be és az eladó már nem nagyon foglalkozott velem, csak folyamatosan őt figyelte. Kiderült,hogy rendszerint lopnak , muszáj figyelni rájuk. Mikor kimentem a boltból a párja várta totálkárosan és gusztustalanul üvöltött vele hogy mit szerzett. Nagyon elszoktam az ilyenek helyzetektől, a hét hónap alatt ez volt az első szembesülés a negatívumokkal. Mivel szendvicset vettem (Subway) a bolt előtti asztalon fogyasztottam el, a pár pedig mellettem lévő asztalnál hangosan beszélgetett, veszekedett. A bolt tulajdonosa odajött hozzám és meg kérdezte, hogy zaklatnak-e?? Persze hozzám nem szóltak, de inkább odébb álltam. Ismerőseimtől tudom, hogy az Aboriginálok kapnak az államtól bocsánat pénzt, ami azt jelenti, hogy  így kérnek bocsánatot a megszállás és a mészárlás miatt. Talán ez az egyedüli nép, amit majdnem kiirtott a fehér ember, nagyon kevés maradt belőlük. Viszont a bocsánat pénz annyira jó jövedelem, hogy nem dolgoznak és 95% alkoholisták. Ráadásul nagyon nagy a szájuk, mert az állam mindenben védi őket. Nem érdemes velük szembe kerülni egy rendőrségi ügyben. Szerencsére itt Brisbaneben nagyon kevés van belőlük így én nem sűrűn szembesülök ezzel a problémával. A másik érdekesség, hogy van olyan fehér ember is, aki követeli a bocsánatpénzt, mert visszamenőleg valahol volt egy szülő aki aboriginal volt, és ő igazolhatóan annak a leszármazottja. Persze azóta majdnem eltelt 100 év.

Most hétvégén készülünk a Queenslandi  választásokra és itt is az megy mint Magyarországon, megy  a duma és furkálás. Kollegáimtól tudom, hogy minden párt nagy dumás és a tv-en buzdítják az embereket a szavazásra, a szavazásig. Jelenleg úgy tudom, hogy Queensland nagyon jól áll, itt alakult a legtöbb új munkahely.  A tv-ben csábítják az embereket a bányászatba, és ez az egyik legjobban fizetett munka. Ami érdekes ,hogy a nőket is hívják főleg a hatalmas kocsik vezetésére, mert állítólag a nők sokkal jobban vigyáznak a teherautókra.  A kocsik kényelmesek, légkondicionáltak  és könnyű őket vezetni. Azért tudom, mert az ismerősömék egyik fia ott dolgozik és nagyon jól keres. 

Nem tudom, hogyan fejezzem be, de summa summárum még mindig nagyon jól érzem magam. Igaz, hullámzik az életem, de azon gondolkodni, hogy odébb állok ,az abszolút nem fordul meg a fejemben. Ma például reggel korán keltem, és a Citycat helyett betekertem a munka helyemre, mikor egy parkban megálltam: hát ennyi papagáj ami ott volt, az hihetetlen. Sydneybe a kakaduk, mint a galambok .kb 20-30 egy csoportba, repkednek fáról fára.  Végre pókot már láttam jó tenyérnyi nagyságú, de állítólag nem veszélyes. Aki azt hiszi, hogy itt kevés a víz, az nagyon téved, de legalábbis ezen a környéken. Heti 1-2 napon esik és minden nagyon zöld. Picit azt érzem, hogy hűl az idő, most már kellemesebb kezd lenni. Remélem, ismét visszatér a felhő nélküli ég. Az esték hosszúak,korán sötétedik  kb. 19 órakor már sötét van. Reggel fél hat felé világosodik.

Búcsúzóul mindenkinek elmondom, hogy nekem is jól esne, ha valaki írna, minden érdekel a leghülyébb pletyi is. Azoknak, akik tartják velem a kapcsolatot nagyon köszönöm és elnézést de van mikor túl vagyok terhelve és nem mindig tudok válaszolni. Sógorom akivel eleinte nagyon jókat dumcsiztunk már nagyon hanyagol valamiért. Itt kell meg dicsérjem, mert ő az, aki ha beindul a kérdésekkel, akkor szinte a legrészletesebben akarja tudni a dolgokat. Megmondom őszintén, jól esik mesélni az itteni dolgokról.

Viszont a kedves boltos néni szaftos pletyijeit senki nem múlja felül, hajrá csak így tovább, várom…

 Karácsony

Végre elérkezett a karácsony. Igaz, én nem nagyon várom és félek is tőle. Viszont egyelőre jól bírom. A városban megduplázódott a tömeg és mindenki nagy pakkokkal rohangál, jókedvűen…. Gyalogosan, vagy ha kocsival mentünk nem tapasztaltam semmiféle türelmetlenséget, vitatkozást, veszekedést. Ne ugorjak ekkorát, lássuk mi történt az utolsó bejegyzés óta.

Az IELTS vizsgám után kértem egy személyes találkozót a Mónikától (Bevándorlási Ügynök) és a városban találkoztunk. Megbeszéltük, mi a következő lépés. Mónika elmondta, hogy a leg fontosabb a szponzorkeresés és lehet, hogy tud segíteni. Kaptam tőle pár cégnek a telefonszámát, akiket érdemes lenne hívni. Nagyon kedves és segítőkész volt. A szakmahonosíttatással kapcsolatosan abban maradtunk, hogy azzal még várunk, legyen  első a cégkeresés. Az első telefonszám a Forgács Ltd. ( www.forgacs.com.au ) volt, régebben küldtem már önéletrajzot nekik, de mint megtudtam, naponta 20-30 érkezik, és nem nagyon figyelik. A cég hajóépítéssel és javítással foglalkozik,  több telephellyel rendelkezik az országban. Beszéltem a cégvezetővel, aki nem ígért sokat mivel az én szakmám nem szükséges a cégnek (elektroműszerész) viszont ígérte, hogy visszaszól… (!?!) Az autómosóban mosom a kocsikat, egyszer csak csörög a mobilom, és egy úriember a Brisbane telephelyről hív, hogy mikor tudunk beszélni. Az örömtől alig bírtam válaszolni. Megbeszéltünk egy időpontot. Mondanom sem kell, aludni sem tudtam. Másnap kilenc órára kellett mennem a céghez interjúra. Nagyon kedvesen bemutatták a céget, utána elbeszélgettünk. Meglepetésemre a Mónikától már mindent tudtak rólam, és elég sok papírom már ott is volt. A legkellemesebb kérdés az volt, mikor megkérdezték: MIKOR TUDOK KEZDENI ?!!!  Azonnal, ha lehetne, ezt mondtam. Rögtön lekísértek egy munkavédelmi oktatásra, ahol egy kedves hölgy elmagyarázott mindent, majd egy rövid teszt írásával zártuk. Ami furcsa, hogy itt Ausztráliában nagyon ritka az a cég, aki felszerelést ad a dolgozóinak, így a munkaruhától az utolsó csavarhúzóig mindent saját magam kell,  hogy beszerezzek.  A munkavédelmis hölgy adott egy címet, ahol ruhát tudok venni, és még aznap be is vásároltam. Hosszú ujjú ing, hosszúnadrág, kesztyű, szemüveg meg sisak kötelező (35 FOK!!!). Szerszámokat nehezebben találtam, mert speciálisabbra van szükségem,  mint amit a barkácsboltokban kapni. Sydneyből sikerült rendelnem, ami 3 nap alatt meg is érkezett.

Első nap izgulva érkeztem. A portás papírján még nem szerepeltem, de látogatói kártyával beengedett. A cég a lakásomtól 45 perc biciklivel és Citycat-tel (vízibusz) Otthonról letekerek 5 perc alatt az állomásra, aztán felszállok a Citycat-re, amivel fél óra utazás, majd újra 10 perc tekerés. Kellemes az utazás, eddig szerencsém volt, mindig jó idő volt. A cégen belül megmutatták a csapatot akikkel dolgozni fogok. 3 srác és egy lány (egy lány mint villanyszerelő !!!!) A munkájuk lényege minden ami árammal működik, ők javítják és mikor beérkezik egy hajó javításra Ők biztosítják a hajón az áramellátást a hegesztőknek, festőknek, szerelőknek. Nagy hajótest esetén akár 3-400 ember is dolgozhat rajta. Az első napom eltelt, igaz fogytam 5 kilót, úgy izzadtam így beöltözve, de sebaj! A fizetésemet nem szeretném megírni. Természetesen akit érdekel, külön megmondom nem titok,  de annyit mondhatok hogy Magyarországi viszonylatban NAGYON SOK !!!!

Jelenleg ismerkedem a munkával,  és amit a villanyszerelők nem tudnak megjavítani - ami inkább elektronikai -  azt nekem passzolják. A csapat nagyon rendes, de mind igazi ausztrál. Igaz, van köztük egy magyar, de ő gyerekként került ki, így inkább angolul beszél. Az ünnepekre leálltunk, január 3-án kezdünk újra. Természetesen csak 20 órát dolgozom, mert a tanuló vízum csak ennyit enged. Általában hétfő és kedd egész nap, pénteken pedig 4 órát. Szerda és csütörtök iskola. Az utolsó napon megkérdeztem a vezetőt, hogy esetleg a szponzorálásban tudnak-e segíteni és azt ígérte, hogy IGEN !! de, csak januárban. Szép karácsonyi ajándékot kaptam, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki egy kicsit is segített ebben. (én is… J) Most 1 perc reklám: A StudyGo csapatának nagyon köszönöm! Örülök, hogy - azon a pénteki napon - hallgattunk a Krisztára, és itt tartunk…  és persze rajtuk keresztül a Mónikának, akinek a segítsége nélkül sehol sem lennék, nagyon köszönöm.

Sajnos az iskola most lett nagyon nehéz, mert szinte csak beülök és végighallgatom az órákat. Ha sikerül a szponzorálás akkor nem fejezem be, így most csak időt töltök ott. Azért nem tudnám elvégezni, mert a szponzor vízum után már minden nap kell dolgoznom, így nem tudnék iskolába járni. Sok a házi feladat, mindig kések vele, egyik nap rám is szólt a tanár, hogy nem fogja elfogadni. A csapat szinte teljesen kicserélődött.

A mosóba  még lejárok besegíteni és jókat dumálok a főnökkel, aki nagyon drukkol, hogy sikerüljön a tervünk. Sok kis munkát ad, szivattyújavítás, itt fúrni, ott csavarni.

Lezárul egy korszak, mert egyik jó barátom most indult haza, és mielőtt elmegy kérte, hogy tartsak vele egy utazásra a Nagy korallzátony déli részére. (vááááá, én is mennék!)  Ez kb. 600km–re van Brisbane-től. Átgondoltam és úgy voltam vele,miért ne?  Pénteken indultunk 7 órakor egy kis mini busszal a városból.  A buszon a társaság vegyes volt. Sok  ázsiai, lengyel,  és mi. Hat órás út után megérkeztünk Agnes Waters-be. Gyönyörű hely!!A szállás Backpackers volt (hátizsákos, turista jellegű) nagyon egyszerű, emeletes ágyakkal, de szép, tiszta. Másnap reggel egy 1770 nevű faluból indult a hajó, ami kivitt minket egy szigetre: Lady Musgrove Island. A hajón kb. 80 emberrel indultunk a 2 órás útnak. Kicsit fújt a szél és ez azt, jelentette, hogy mikor kiértünk a nyílt vízre, beindult a legkeményebb hullámvasút. Ilyen élményben még nem volt részem, a hajó úgy repült, mint egy papírhajó. Folyamatosan osztották ki a zacskókat az embereknek, akik igénybe is vették őket. Végre megérkeztünk a szigetre, amit nem tudok leírni milyen gyönyörű volt, csak annyit róla, hogy a könnyeim kicsordultak a gyönyörtől. A hajó egy mesterséges stégre kötött ki és mindenki kiszállhatott rá. A stégről pedig indultak a különböző programok, mint pl. a szigettúra, vagy üveg padlózatú kishajóval végig a zátonyon, vagy mélybúvárkodás, vagy csak a felszínen búvárkodni… Én az utóbbit választottam, lélegzetelállító volt. Mikor beléptem a vízbe, akkor  etették meg a halakat és olyan nagy halak is érkeztek,hogy a  bátorságom is elszállt… Az egyik szervező szólt, hogy nyugodtan, bátran  mehetek…. A kép, ami elém tárult, az valami csoda volt. A Némo című mesefilm a legjobb hasonlat (igaz,az is itt játszódik). Olyan színpompa és gyönyörű halak voltak, hogy nem hittem, hogy ilyenek valóban léteznek. Úszhattam teknőccel,volt aki cápát is látott, természetesen ez nem a nagy fehér cápa, ezek kisebbek kb. 1 méteresek. Én hála istennek nem láttam egyet sem. A sziget pici volt, szinte körbesétálható, szintén maga csoda. Az egész kirándulás rendkívül jól szervezett volt, minden jól működött, rengeteg szervező volt a hajón, az úszókra külön ember figyelt. A hajón kaptunk ebédet, kávét, üdítőket. Mint minden, ennek is vége lett. Hazafelé útközben más érdekességeket (kígyófarm, rumgyár) is meglátogattunk, majd harmadik nap este már ismét Brisbane –ben voltunk. Sajnos a fényképezőgépem lemerült, a barátom pedig otthon felejtette, ezért nem tudok sok képet feltenni az útról, majd, ha szerzek másoktól, pótolom.

Laci haverom december 20-án indult haza, a házaspár ( Gabi és Zoli) akinél lakott, felajánlotta, hogy költözzek a helyére. A lakás nagyon szép. Egy kis szoba, saját fürdővel és WC-vel. A kertben szép medence. Képeket majd küldök.A bérleti díj még olcsóbb, mint ahol jelenleg lakom. Szóval ismét költözés, igaz, még  lett volna egy hetem a régi helyemen - amit kifizettem - de sebaj. Karácsonyra már ott szerettem volna lenni. Pakolás közben rájöttem, hogy csak 4 hónapja vagyok itt, és mennyi cuccom van ahhoz képest, hogy csak egy bőrönddel érkeztem. Az IKEA-ban vettem egy szép íróasztalt, majd  egy nap kemény takarítás után berendeztem és elfoglaltam az új helyemet. Egyelőre nagyon jól érzem magam, kicsit családiasabb a légkör. A karácsonyi készülődés nagy volt. Még 21-én dolgoztam, aztán együtt elmentünk bevásárolni. Találtunk egy szerb boltot, ahol darált mákot és finom száraz kolbászt is kaptunk. Rengeteg húst vettünk és persze az ital sem maradhatott ki. Ma december  24. van. Az ébredés után egy jót reggeliztünk, majd nekiláttunk főzni. A süti már előzőnap elkészült. Gabi beiglije nagyon finom.

Sorba kapom a jókívánságokat és itt szeretném viszont kívánni mindenkinek.

                                          NAGYON KELLEMES KARÁCSONYT, ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET MINDEN ISMERŐSÖMNEK, BARÁTOMNAK!

A családdal a skype segítségével együtt lehettünk, és szinte ott voltam velük. Remélem, jövőre együtt leszünk. Holnap, úgy döntöttem, hogy egy jót medencézek és csak pihenés lesz.

Kedves magyar barátaim és ismerőseim! Remélem mindenki nagyon sok ajándékot kapott, és boldogságban töltötte az ünnepeket! Én is köszönöm, mert a fa alatt volt nekem is otthonról kis csomag.

Januárban ismét jelenkezem.

Megfogadtam, hogy egy kicsit fogyókúrázom és visszafogom magam a költekezésben (nehéz lesz).

Ismét hazamegy egy magyar srác, mert elege lett, nem tudott munkát találni és a párja otthon rosszalkodik, így félúton feladta. Sokan másra számítanak, és nem azt találják. Én sokkal rosszabbat vártam, (lásd: sok légy!!, ugye Kriszta?) viszont megérkeztem a paradicsomba. Ha valaki imádja a természetet és szeret kirándulni, ennél jobb helyet nem tudok elképzelni. A másik pozitívum: ha dolgozol, az állam élni hagy…

Remélem januárban minden úgy alakul, ahogy tervezzük,  és akkor van remény, hogy márciusban már együtt lehetünk.

Tudósítás:

Dean Brisbane-ből

 Folytatás

Az osztályban jópofák a fiatalok. A hangulat jó, de egy picit feszített a tempó. Ami nagyon tetszik,hogy itt már mindenki jól beszél angolul és könnyen lehet kommunikálni. Minden osztálytárs más és más ok miatt van itt. A német lányok ingyen dolgoznak egy ausztrál reklámcégnél, hogy megtanulják az Ausztrál reklám stílust, meg persze angol tudásukat fejlesszék. A kolumbiai srác egyelőre csak az angol miatt jött ki, jelenleg takarító cégnél dolgozik. Három indiai lány van, velük nem nagyon tudtam beszélni, elég zárkózottak, de néha elkap a röhögőgörcs az akcentusuk miatt J. Mindig ugyanabban a teremben van az oktatás, a téma pedig az üzleti élet különböző formái, lehetőségei. Sajnos nagyon sok szakkifejezést nem értek, de nem vagyok egyedül ezzel. Nekem picit unalmas, sok ilyet hallottam már otthon, mindig engem küldtek a Metál Carbontól a továbbképzésekre. Szépen hangzanak, de a valós életben nem mindig ez a történik az üzletvezetés során..   

A napjaim szinte egyformák, iskola, meló és néha a városba bemegyek körülnézni. Összességében jól érzem magam, csak a család hiányzik és lelkiismeret furdalásom van, hogy egy csöppet nincs honvágyam. Egyelőre minden tetszik, minden rendezett, anyagilag is jól vagyok. Sokszor belegondolok, hogy mi az  - a családomon kívül - amit igazából nagyon szeretnék, és sajnos el kell gondolkodjak rajta. Nyugodt vagyok, már nincs az a feszültség rajtam.  Nagyon kellemes az idő, igaz most már kezdek félni a nyártól, mert nagyon melegszik az idő. Továbbra is nagyon kedvesek az emberek. Bulik nem nagyon vannak, esetleg a volt osztálytársaim szerveznek valamit, vagy a mostaniak és meg hívnak rá. Az iskola is szervez rendezvényeket minden hónapban. Most is volt Halloween Party és én a lustaság miatt nem mentem el. DE….. Örülök, mert ismét bemutatkoztak a magyarok. Egymás között verekedés tört ki... Talán a legkisebb közösség a magyar, de mégsem tartanak össze, segítenek egymáson, hanem lejáratják magukat a többiek előtt. Igaz, akik verekedtek, nem járnak az iskolába, csak valahogy Ausztráliában tartózkodnak. Kellemetlen volt, hogy másnap az egész iskola erről beszélt.

Az időről: minden nap gyönyörű kék az ég, szikrázó napsütés, esténként pedig kellemes szellő lengedez. A nap viszont kegyetlen. Elképesztően süt, szinte szúr, mindig utáltam a sapkákat, de most már inkább visszamegyek érte, ha otthon felejtem. A tengerparton a 30 faktoros naptej a minimum. Itt ajánlom, ha valaki szándékozik ide utazni, jó minőségű naptejet szerezzen be!  Én persze a legolcsóbbat vettem, így  fél óra után már lepörkölődtem.  Ma van az első igazán párás nap, mert be van borulva, (ami ritka) és olyan párás a levegő, mint a kis állatkereskedésekben. A pólót alig bírtam levenni úgy tapadt rám.

Éjszaka még tudok aludni, azzal nincs baj. A tavasz észrevehető, rengeteg  fa kivirágzott és gyönyörűek a parkok. Pár ismerős fajta van,mint pl. leander, de a legszebbek a trópusi virágok. Mindig megígérem magamnak, hogy a Tücsinek (sógornőm) készítek egy képösszeállítást a virágokról, de sajnos nincs mindig nálam a gépem. Pótolom.

Több képet próbálok feltölteni a facebook-ra, de annyira lassan megy, hogy megunom, ha valaki tud egy gyorsabb megoldást, szívesen veszem! A net elég gyors, filmeket töltök le és bármit meg tudok nézni (skype,youtube stb.) nem hiszem hogy ez a  baj.

Mielőtt kijöttem, apám adott a telefonszámot, egy ismerőse itt lakik Brisbane-ben, keressem fel. Kisebb akadályok után meg találtam őket. Lilly és Rolf. Rögtön meghívtak, és egy kellemes hétvégét töltöttem velük. Lilly rögtön a kedvenc swazi ételemet főzte, amiből rendkívül sokat ettem. Rolf pedig mesélt anyám és apám fiatal éveiről. Nagyon jó volt hallani. Ők 1973-ban hagyták el Swazilandot és először Németországba, majd onnan Ausztráliába jöttek. Mára már ők is nyugdíjasok és nagyon –nagyon barátságosak, kedvesek.  A férfi német, Lilly pedig swazi. Nagyon szép helyen laknak, egy gyönyörű házban. Tartjuk a kapcsolatot, mondták, hogy bármi gondom van csak szóljak. Sajnos a vízum intézésben nem nagyon tudnak segíteni, de készségesen felajánlották, írjam bele, hogy rokonok vagyunk. Az ott töltött hétvége után hazahoztak, jól felpakolva… Nagyon kellemesen éreztem magam velük!

Sajnos Magyarországról nem jó híreket kapok, főleg a gazdaságról, de annyira kiesik mar a napjaimból, hogy nem tudom igazán felfogni. Hallom a benzin és gázolaj árakat és abszolút hidegen hagy... Ami érdekes, világpiaci ár ide vagy oda itt a benzin még mindig 1.50,  mint mikor kiértem, hogy lehet ez??? Az AUD/HUF árfolyamot nézem minden nap, nem rég  elérte már a 236-os csúcsot. (mikor jöttem csak 200 volt)

Én pedig annak örülök, hogy már tálaltam finom olasz tésztát 70 cent-ért J.

Magyar barátaim, rokonaim, ismét búcsúzom, karácsony előtt még jelentkezem, mindenkinek jó munkát és kellemes időt kívánok.

Tudósítás Brisbaneből

Dean

 White card

A Fehér kártya egy igazolvány arról, hogy munkavédelmi oktatáson vettél részt. Aki Ausztráliában szeretne építkezéseken dolgozni, annak szüksége van erre a kártyára. Tudomásom szerint eddig Kék kártya volt, valamiért meg változtatták. Megszerzése nagyon egyszerű. A neten beírod, hogy fehér kártya.au.com több oldal megjelenik és már kezdhető is. Fontos, hogy angolul olvasni tudni kell. Elég hosszú (kb. 1 óra) mire az egészet elolvassa az ember és minden téma után kérdésekre kell válaszolni. A rendszer addig nem enged tovább, míg nem pontos a válasz. Szerencsémre elég gyorsan ment, viszont a végén van egy összefoglaló, ott egy picit elakadtam nem vettem észre, hogy hibásan írtam (spelling!!!), de sikerült. A következő oldal a legrosszabb a fizetés. 60 dollár, persze minden adatodat elkérnek.  A mikor befejeztem, azt hittem, hogy sikerült. Rögtön kaptam egy emailt a regisztrációról, viszont küldtek egy adat lapot is, amit egy tanúval alá kellett íratni, igazolásképpen, hogy én végig csináltam egyedül a tesztet. Emellett be kell küldeni egy fényképes igazolványt közjegyzővel hitelesítve a meg adott címre. Na basszus, gondoltam……

Még a tanú nem gond, beírtam a Laci haveromat (egyeztetés után) a KÖZJEGYZŐ, az nagyobb gond…. hol???menyiért??? A suliban megkérdeztem, mondták hogy régen volt az iskolának, de már nincs. Interneten kerestem egyet a közelben, ajánlották is. Magamba gondoltam,másnapra halasztom, inkább elindultam a postára. Útközben megpillantottam egy nagy irodát, gondoltam megkérdezem, hátha tudnak segíteni. Különben úgy hívják az irodát, hogy JP ( Justice of the Peace) Kedves, idős hölgy a pultnál elmondtam a problémámat. Megnézte a papíromat, kért egy képes igazolványt.  A magyar nem jó, mert nem tudja elolvasni, az ausztrál iskolai nem jó, mert nem hivatalos, útlevél meg persze nincs nálam. Viszont van Swaziland jogosítványom, ami angol. Meg felelt neki, és táskájából kivette a papírjait, úgy látszik hogy semmi köze az irodához ez egy teljesen külön vállalkozás. Aláírta, lepecsételte, mire én megkérdeztem: mennyivel tartozom? A válasz: INGYEN. Kicsit értetlenül fogadtam, így még egyszer megkérdeztem, mire ő újra, mosolyogva közölte:  INGYEN. Hogyan tud ez ilyen zökkenőmentesen és ingyen bonyolódni itt? Vagy csak szerencsés voltam?

IELTS VIZSGA

Az első nagy lépés a letelepedéshez, az IELTS vizsga. Ez egy nemzetközi szintfelmérő vizsga. A szintek 1-től 9-ig vannak. Minden egyetem,iskola és vízum meg adja a követelményét, nekem az 5 szint kellett mindenből.  Az IELTS két változata az Academic  és a General. Az Academic sokkal nehezebb de két közös van a (listening) hallgatás és a (speaking) beszéd. A többi, az olvasás és írás az különböző. Magyarországon már elkezdtem járni egy felkészítőre (Tanulj Angolul!) ahol egy nagyon kedves és angolul kitűnően beszélő tanárnő tanított, csak ajánlani tudom mindenkinek. Viszont ahogy változtak a dolgok, kiderült, hogy nem otthon teszem le, így otthon nem folytattam tovább. A véleményem az, szerintem semmivel sem jobb itt, mint otthon. Hallottam, hogy könnyebb, szerintem minden teszt más és más. Itt is, ha két, három alkalommal próbálkozol, előfordul, hogy egyik könnyebb, mint a másik. Szóval, az én esetem: kijöttem Ausztráliába egy 2 hónapos IELTS felkészítőre (esti iskola). Szinte minden nap teszteket töltünk ki a régebbi tesztekből. A végén úgy döntöttem, hogy meg próbálom.

Első lépés: A neten regisztráltam és befizettem a (nem kevés) díjat (talán otthon olcsóbb) itt 320 AUD. OTP kártyámat elfogadta a rendszer és pár nap múlva emailben és smsben is értesítettek, hogy regisztráltak. Külön napon volt a beszélgetés, a többi meg  egyszerre. Van, aki azt mondja, hogy sokkal jobb egy napon túl lenni rajta, más meg úgy van vele, hogy könnyebb, ha nem egy napon van az egész.  Nekem pénteken volt a (speaking) beszéd. Nekem a vizsga sosem ment egyszerűen, előző nap már alig aludtam. 11:20-ra kaptam időpontot, pont a házassági évfordulónkra. (Reggel Judit és Martina készültek egy meglepetéssel, amit csak a közeli haveroknak mutatok meg. (Neked elment az eszed?.... Judit) Mondanom se kell hogy anya a képeivel a PLAYBOY-ba bekerülhetne… Még egyszer köszönöm…) 

Vissza a tesztre: Persze én már 10-re ott voltam, mert nem tudtam hova kell menni, de nem akartam elkésni. Kicsit ültem a közeli parkban és hajrá. A hölgy el kérte tőlem mindenemet, a zsebeimet ki kellett üríteni, majd elkérte az útlevelemet. Készült rólam egy kép, utána ujjlenyomatot vettek. Na itt már idegileg és lelkileg is kész voltam. Egy kis szobában vártam, amíg a vizsgáztató eljött értem. Egy idősebb tanárnő  bekísért egy kis helyiségbe, majd egy diktafont be kapcsolt és el indult a vizsga. Első lépés bemutatkozás, majd egy csomó kérdés mindenről …. Aztán jött a buktató kérdés:  Milyen munkát szeretnél végezni legszívesebben? egy perc felkészülés, papír. Dinike mi szeretne lenni? PILÓTA !!!!  Akkor és ott úgy gondoltam, az a legjobb. Alig bírtam egy percig beszélni róla!!!!! Miért nem szakács? Vagy búvár? Vagy kertész? Ezer más munka van, amiről el tudok regélni órákig is, nem! És PILÓTA…  Már rögtön gondoltam, hogy ez nem lesz túl jó eredmény.  Másnap reggel 8-ra egy szállodában kellett lennem, ahol ismét csak ceruza, toll és víz lehetett nálam. A teremben kb. 200 ember és mindenkit egyenként valaki bekísért. Az asztalon felcímkézve az adataim, leültettek és vártam. Megkezdődött a vizsga. Listening , reading majd wrighting. Már ott éreztem, hogy nem úgy sikerült, ahogy gondoltam. Két hét után kaptam meg az eredményt remegő kézzel bontottam a borítékot, de örömmel láttam az eredményeket. Sajnos nem túl jók, az olvasás csak 5 lett, az írás (ami nekem a leggyengébb) az 6, hallgatás szintén 6. (Itt tudni kell, hogy mivel nekem a spelling nagyon nehezen megy, a Listeningbe ha rosszul van írva a válasz, elvész a pont)  A beszéd pedig 8,5 lett. (pilóta…) (nagyon büszke vagyok Rád... Judit)

Autómosó.

Nagy változás nem történt, talán kicsit jobb lett. Egyik nap a főnök bejelentette, hogy eladták a mosót…. Egy Indiai fickó vette meg, tudni kell hogy a kollegák 95% indiai…. Egy reggelmegjelent egy morcos, kb. az én koromban lévő (vén J) fickó. Egész nap csak figyelt minket, és a nap végére bemutatkozott mindenkinek külön, külön. Pár szót beszéltem vele, kellemesen csalódtam. Nagyon szimpatikus volt.  Második nap már külön odajött és mondta, hogy bármi gondom van, csak szóljak, mert Ő is tanulóként érkezett az országba és tudja, hogy nagyon nehéz a kezdet. Tartott egy kis ismerkedési estet és mindenkit meghívott a munka után sörre és pizzára. Ott nagyon sokat beszélgettem vele, sokat megtudtam róla. Nagyon gazdag családból származik és sokat utazott a világban, míg itt kötött ki. Volt úgy, hogy zárás után külön megkért, hogy maradjak segíteni neki pár dolgot felfúrni, és hallotta, hogy értek a villanyszereléshez, így kicseréltem pár lámpát is. Ahogy végeztünk még egy pofa sör és beszélgetés, érdeklődött mi a tervem a jövőben, én meg persze mondtam, hogy a családot kijuttatni minél előbb. Ígérte, ha tud, mindenképpen segít, a lányom pedig már jöhet is a büfébe, hétvégente J . Nagyon nem élem bele magam, annak örülök, hogy meg marad a munkahelyem. Különben itt mindig van felvétel, mert jönnek és mennek a srácok, van aki nem bírja ki, van aki jobbat talál. Sajnos nekem ez jelenleg a legjobb, mert pl. az angol vizsgánál nem minden munkahely engedi el az alkalmazottat ilyen könnyen…

Kirándulások

Próbálunk egy-két hetente elmenni valamerre. Laci haverom december 20-án utazik haza Magyarországra és szeretne sok helyre eljutni addig.  Természetesen a szokásos grillezések folytatódnak, vagy náluk a teraszon, vagy valamelyik parkban. Lehet, hogy már írtam, de az alkohol fogyasztása tilos nyilvános helyeken, csak a grillezés közben vagy utána engedélyezett, látszania kell hogy megtörtént a grillezés is. Nem lehet csak a grill mellé leülni és iszogatni (sajnos). Egyik este a parkban sütögettünk és kb. 10 óra körül megjelentek a rendőrök, végig világították a parkot, körbenéztek, nagyon kedvesen, udvariasan igazoltattak. Mondtuk, hogy tanulók vagyunk és Ők tájékoztattak arról, hogy mi a jogszabály.

Szóval kirándulás…(Stradebrokeisland) gyönyörű hely, a  régi főnököm ajánlotta, egy vasárnap útra is keltünk. Kb. egy óra vonattal, majd az állomásról busz visz a komphoz. A komp 25 perc alatt a szigetre ér, ahol már vár egy másik menetrendszerinti busz, ami körbe megy és több helyen megáll. A View Pont megállóhelyen álltunk meg. Gyönyörű kilátás tárult elénk és itt láttam az első szabadon ugráló kengurut is. Nem volt félénk, kb. 5 méterre megközelítettem, egyszer csak, mintha kilőtték volna el ugrált.

Következő nagy kirándulás pedig a Coolangatta-i volt. Itt picit elájultam hogy milyen szép és nyugodt kis hely. A partja gyönyörű és eszméletlen nagyok a hullámok.  Szintén fürödtünk és pihentünk, egy kicsit körülnéztünk majd délután a Gold Coaston keresztül felmentünk a Q1-re, ami a legmagasabb épület. (Igaz mellette épül egy másik is, de az nem lesz magasabb) Mesélte a liftkezelő, hogy a Q1 78 emeletes, míg a másik csak 77 lesz. Szóval a kilátó a 77. emeleten van. Hááááát káprázatos volt… A lift 42 másodperc alatt ér fel a 77. emeletre (230 m) a dobhártyám majd beszakadt. http://www.skypoint.com.au

A szállásom még mindig tetszik, bár a szoba kezd túl melegedni, de hála istennek van egy nagy terasz, ahova esténként kiülök netezni. A lakók már nagyon készülnek a karácsonyi hazautazásra, egy kicsit nehéz belegondolni, hogy már jön a karácsony. Az utcákon megjelentek a díszek, sok helyen már karácsonyi zene szól. Itt a csapat jó 10 után már nagy a csend, viszont mellettem egy indiai fickó lakik, aki imádja a filmeket, így mindig filmet néz a szobájában. Nincs is ezzel gond, de a házi mozi….. Sokáig bírtam de egyik szerda éjfélig vártam, hogy csak lehalkítja, elvégre hétköznap van, de nem. Nehezemre esett, de bekopogtam és megkértem, hogy csak egy kicsit….. Azóta lelki furdalásom van, mert már nem is hallgatja. Nem mintha baj lenne, de szerintem túl morcos voltam J .

Kaptam egy lehetőséget egy magyar házaspártól - ahol Laci barátom lakik - hogy ha elmegy, költözzek oda.  Ami tetszik: olcsóbb a bérleti díj, és saját fürdőszobám lenne, az udvaron pedig medence. Ami hiányozna: itt mindig jó a hangulat, mindig valaki főz vagy csak beszélget… viszonylag ritkán cserélődik a csapat. Ott viszont egy csendes házaspár, aki már 10 órakor alszik!!!

Sokáig gondolkodtam, de a saját fürdő csábított, így elfogadtam és bejelentettem hogy költözök.  Nem telt el sok idő és már kaptam egy telefont hogy már van aki a helyemre beköltözik, ettől egy kicsit elbizonytalanodtam...  December 20-án reggel kikísérjük a Lacit és utána én máris pakolok. Sajnos a szoba üres szóval bútort kell vennem.  Most legalább már, ha költözök, nem elég csak átgurítani a bőröndömet hanem már költöztető cég kell J. A bútor vásárlás nem olyan nagy gond egy ágy kb. 70-80 AUD,  íróasztal is e körül. Mindenképpen jó ágyat szeretnék venni, mert ha összejön, akkor jó lesz valamelyik gyereknek.

Az iskolában elindult a kurzus (business). Az osztályban ismét vegyes felvágott a társaság: indiai,brazil,kolumbiai,német,török és én. Sajnos itt én vagyok a legidősebb,az átlag 25 éves. A tanárnő kedves és fiatal kb. 30-35 lehet. Nagyon kedvesen fogadtak.  Mindig az aktuális témáról kell vizsgát tenni. Az órán nincs papír meg toll, csak mindenkinek a saját laptop ha nincs, adnak. A leckét is ezen írjuk, és egy websitera kell feltölteni. Sokkal nehezebb, mint a nyelvtanfolyam volt, sokat kell írni és az én pötyögésemmel nem megy valami gyorsan.  A házi feladatok határidősek, késve már nem lehet feltölteni, zárják a feltöltési lehetőséget. Az első nap kellemes hírt kaptunk, a két és fél napból csak kettő lesz megtartva, a fél napra pedig csak annak kell bemennie,  aki elvan maradva, vagy segítségre szorul. Így csak szerdán és csütörtökön  8.30-15.00-ig kell benn lennem, ebben 2x fél óra szünet és 1 óra ebédidő van.

Október  22.

Nem sok minden történt azóta és emiatt nem nagyon írok a blogra. Szokás szerint reggel kelés, munka, délután pedig kicsit tudok a családdal skypeon beszélni, utána suli. Este megjövök, ismét facebook. A nagyon ráérőkkel…. J

Viszont most értem el oda, hogy ritkábban kapcsolódok fel mert sokszor teljesen elmegy az estém és nem csinálok semmit csak a gép előtt pletyizek.

Sok változás nem történt, a legrosszabb az időjárás. Egyre többet esik, szinte minden két-három napban esik. Igaz, sokszor csak egy futó zápor, de van mikor egész nap kitartóan esik. A hőmérséklet jó, nem fázok. De aztán mikor a nap kisüt, akkor igazán süt.

Program most nem volt, mert az osztályfőnököm elutazott Tájföldre 3 hétre. Két tanár helyettesíti őt, nagyon kedvesek. Hamarosan letelik az IELTS tanfolyam és átlépek egy bussiness tanfolyamra, ami kicsit problémás, mert délelőtti időpontban van. Abból a szempontból viszont kedvezőbb, hogy csak hétfőn és kedden délelőtt, szerdán pedig fél nap. Szerettem volna átkérni magamat, hogy az estéim szabadok maradjanak, de eddig nem sikerült. Állítólag akkor új vízumot kell kérni, azt pedig most nem szeretnék megint igényelni… (500 AUD) Ha a következő IELTS-re is szeretnék menni, akkor újra 12 hét, de kezdődik minden elölről.  Az egyik tanár már rám szólt, hogy próbáljam meg a vizsgát és menjek tovább a business tanfolyamra. Talán igaza van, meg egy picit unom már az esti tanfolyamot. Úgy döntöttem, elkezdem így novembertől a businesst és már a nappalira fogok járni. A munkámat nem nagyon zavarja, mert inkább a hétvégek az erősebbek és a heti húsz óra nem sok.

Sajnos egyre többet foglalkozok a karácsonnyal, és őszintén félek, hogy idén először egyedül töltöm. A Laci haverom is hazamegy december 20-án, igaz fájó szívvel. Nagyon szeretne vissza jönni….Keresem a megoldásokat az ünnepekre, de igazából én sem tudom mihez kezdek majd.

Már több mint egy hónapja, hogy megigényeltem a adószámomat és még nem érkezett meg. A suliban utánanéztek, és egy megoldás van: be kell menni a hivatalba. Ettől már borsózott a hátam… ADÓHIVATAL !!!!  Sorban állás, tömeg, morcos ügyintézők stb. Egyik nap erőt vettem magamon, nekiindultam elintézni. A cím alapján sajna elköltöztek (kezdődik, gondoltam)…. Átsétáltam a megadott új címre, rövid kérdezősködés után meg is találtam. A  kis irodában kb. 5 ügyintéző és egy recepciós volt, aki egy ügyféllel nevetgélt. Megkérdezte, hogy miben tud segíteni, elmondtam neki a gondomat és a nevemet.(Itt jegyzem meg, hogy több helyen elkérik a keresztnevedet és azon szólít az ügyintéző…) Megkért, hogy foglaljak helyet, majd 5 perc elteltével egy fiatalember kedvesen köszönt: Helló Dean !! körbenéztem, kicsit úgy éreztem, több éve ismerjük egymást. Bekísért az irodájába és elkezdődött a procedúra. Csodák csodájára 10 perc elteltével elkészültem, a fiatalember elnézést kért (!!!), hogy nem kaptam meg időben, majd a számommal már kisétáltam. Azt gondolom, van még mit tanuljunk… J

Bank

Hirdetések alapján kiderült, hogy sokkal jobb bankszámlák vannak, mint amit én nyitottam az első héten, így bementem egy bankba, hogy utánanézzek, érdeklődjek. Rögtön plusz két másik bankszámlaszámot nyitottam a meglévő mellé. A meg lévő miatt ideges voltam, mert úgy is lehet vele fizetni kisebb összeget, hogy csak odatartod a vevő egységhez, és pár másodpercre és máris megtörténik a beazonosítás, se PIN, se aláírás, semmi. Féltem, ha egyszer ellopják, sokat le tudnak emelni. Így erre most már csak kissebb összeget teszek, ami hirtelen kell, a többire pedig elkezdtem gyűjteni. A számla fenntartási díj ingyen van az egyik 4,8% kamat, a másik 6% ha havonta minimum 10 AUD-t utalsz rá, és nem veszel ki. Nem vagyok nagy szakértő a bankszférában, de meg látjuk…. A hölgy rám beszélt egy biztosítást a szobámra és személyes tárgyaimra. Egy hónap a próbaidő, és ha meggondolom magam, akkor csak felhívok egy számot és stornó. A díj havi 57 dollár, és legrosszabb esetben 20.000 AUD-t fizet. Még gondolkodom rajta, de több, mint valószínű hogy elfogadom.  Akkor is fizet, ha elviszem a laptopomat és ellopják máshol. Tudniillik néha ideges voltam, mert a ház napközben teljesen üres áll, és az jön be, aki csak akar. Néha zárják csak a főbejáratot. A díj pedig heti kb. 15 AUD, az pedig egy Pack sör….

Lakás

A ház, ahol lakom nagyon szuper, és jól érzem magam. A társaság is nagyon kellemes. Egyik este - Márk fiam ajánlására - nekiláttam tenger gyümölcse tésztát főzni. Isteni volt , és olcsó. 1kg tenger gyümölcse keverék (kagyló,rák,tintahal stb.) került 10 AUD-ba, egy zacskó tészta 1 AUD. Fél óra alatt kész is volt. Közben, hogy kellemes hangulatom legyen, kibontottam egy üveg bort. Esténként elég sokan összejövünk a konyhában, mindenki a saját kis vacsoráját főzi. Hát én kaptam hideget és meleget is…. Az olasz pár rám szólt, hogy a pastát soha nem törjük, aztán a francia rosszul lett, hogy szódát töltök a fehér borba….. 

Bezzeg a végeredményből mindenki kért, és mindenki dicsérte J.

Munka

Laci barátom egyik este kihívott a tanteremből, hogy lenne-e kedvem másnap máshol dolgozni. Persze, pláne mikor megtudtam, hogy mennyit fizetnek (25 AUD/óra) ami a mai napon 5500 Ft!!!!

Egy régi kerítést kellet elbontani egy magyar vállalkozónak. Sajnos reggel 5-kor volt az indulás,  és 6-tól kezdődött a munka. Odaérkeztünk és nekiláttunk melózni, nem mondom, hogy könnyű volt... Nap végére hullának éreztem magam, 9 órakor már aludtam is. A jó hír, hogy még egy nap kell majd mennünk. ( A végén a  két napból három lett és remélem lesz folytatása….) Igaz utolsó nap egy hatalmas vízelvezető rendszerből a lerakódott sarat, iszapot kellett kihordani. A beton cső 220 cm magas így simán lehetet sétálni benne. Nagyon elfáradtam akkor is. De most a  legfontosabb, hogy megismerjenek, és ha legközelebb lesz lehetőség újra hívjanak…

Dicsekvésképpen írom: a 3 nap alatt kerestem 151.000 forintot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Természetesen az autómosó is megvan, de egy ilyen jó lehetőséget nem lehetett kihagyni. Így megismerkedtem még több magyarral és ausztrállal.

Egyik hétvégén hívtak társadalmi (ingyen) munkára egy magyar családhoz betonozni. Ismét pár  új embert megismertem. A család Veresegyházról költözött ki, teljes felszámolással. Nagyon nehéz volt nekik a kezdés, ahogy mesélik, de mostanra……

Vettek egy telket és építkezésbe kezdtek.

Itt más az építkezés. Az alap 50 cm mély, könnyű szerkezetes (gipsz karton), nagyon szép, egyszintes házikó kb. 250m2 (!!) nagyon, NAGYON szép. Kerítés nélküli utca, csupa hasonló szép házak és nagyon csendes környezet. A belvárostól kb. egyórányira fekszik. A pár korombeli lehet, nagyon kedvesek. A férj mesélte, amikor kijöttek Ő is ugyanezt az utat járta be, mint én, és ráadásul ugyanezeknél a vállalkozóknál. Visszatérve: a munka az volt, hogy a medence körül betonozni kellett, a mixer megjött, alig fél óra alatt behordtuk, utána ebédet és finom házi sört (saját főzés) kaptunk. Kettőre már otthon is voltam.

Mások

A nagyfőnököm itt van jelenleg Brisbane-ben…  Erzsébet királynő….

Jaj a legjobb!!! Vettem lottót a Gottfried ajánlására, és nyertem 42 AUD-t J

Összegezve a tényeket

Nagyon jól érzem magam, és  érzem, hogy nagyon sok lehetőség van, és jelenleg nem tudom elképzelni, hogy Magyarországra visszamenjek. Aki picit érez magában többet, annak csak ajánlani tudom. Itt ha dolgozik valaki, valamit (bármit), már jól megél….

Búcsú

Itt szeretnék elbúcsúzni a blog írástól. Na, nem teljesen, csak havi egy alkalomra lecsökkenteni. Mostanában nem sok minden történik, és a semmiről nem szívesen írok. Sokan várják a következő írásaimat, de nem mindig tudok használható információkat írni.

Tudósítást

Dean

Brisbane

a következő nov. 15. körül…

Örömmel tölt el, mikor látom, hogy kommentek érkeznek bejegyzéseinkre, mert az azt jelenti, egyre többen olvastok minket!

Szeretném ellenben kihangsúlyozni:

Blogunk nem az aktuális politikai, gazdasági helyzet megvitatása okából íródik. Ennél sokkal egyszerűbb, "földhöz ragadtabb" célból... Szeretnénk megosztani az információkat, élményeket azokkal akiket érdekel, akik hasonlóképpen gondolkodnak, vagy csak egyszerűen kíváncsiak a Dean sorsának alakulására. Leginkább ismerőseinkkel szeretnénk minden történést megosztani, nem pedig az országunkat becsmérelni, helyzetünkért mást okolni.

De szakadék van! Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, bár több bejegyzést ez nem is igényel...(mint ahogy mi sem írtunk erről bővebben, hacsak nem a kezdeti motivációnk magyarázatánál...)

és nyomatékkal kérem: akit nem érdekel a blog, az ne olvassa, nem szeretnék egyetlen személynek sem boldogtalanságban és feszültségben eltöltött perceket okozni.

 Autómosó

Az autómosót úgy kell elképzelni, megérkezik a vendég és egy pult előtt áll meg. Az egyik srác fogadja, ez a munka talán a legjobb, jelenleg két srác tölti be egy indiai és egy kínai. Szóval fogadja a vendéget. Táblázat alapján választ a három lehetőség közül:  1. csak külső, 2. külső és belső porszívózás, 3. Ugyanolyan, mint a második csak a csomagtartót is porszívózva, plusz vax. Itt a vendég kap egy személyi hívót és befárad a büfébe, kávé, üdítő szendvics, Internet,gyermekjátékok  és persze hatalmas plazmák ahol figyelemmel kísérheti  melyik fázisban van az autója. Miután tudjuk, hogy milyen mosást kért a srác beül és csak ő vezetheti az autót a porszívózáshoz. Itt Dinike neki áll, mint a meszes és időre kiporszívózza. Van olyan kocsi mikor hányingert kapok, főleg ha kutyát, macskát hordanak az autóban, de van olyan, mikor nem értem minek jött be. Természetesen akad azért öreg autó, de a legtöbb csoda (Ferrari, PORCHE, Bently, Mercedes, BMW)  sokszor nem tudom az ülést megmozdítani. Ahogy  elkészül ök, jön a srác és tovább viszi a mosóba, lemossák kézzel, majd tovább az utolsó állomáshoz, ahol letörlik kívül-belül kicsicsázzák. Mikor kész van, megcsörgetik a hívót, ami jelez az ügyfélnek és megkapja a kulcsot, majd elhajt. Természetesen bent a büfében fizeti a mosást. Három porszívó beálló és három mosó van. Folyamatosan jönnek az autók, egy mosás külső-belső 49 AUD, de van 125 AUD-s is!!! (200ft – 1AUD)Főnök szerint átlag  90 kocsi érkezik egy nap. Természetesen mindenhol kell dolgoznom nem csak a porszívónál, de legtöbbet ott vagyok.

 Ez a munka nekem csak a költségeimet fedezi, amíg keresek és  intézem a dolgokat. Ami jó benne, hogy kötetlen. Akkor kezdek és végzek mikor elvileg akarok. Azért a hétvégi hajtásban nem hagyom őket ott. Hétvégénként  vagyunk kb. 15-en és folyamatosan jönnek a tisztítandó kocsik, félóra szünet és tovább. Munkatársaim  indiaiak és három kínai. Beszélgetni nincs idő, meg a zajtól nem lehet hallani.

Közben, amíg a munka kialakul, hogy mikor hogy dolgozom, úgy döntöttem, hogy maradok a kedves thai fiúval. Azért, hogy reggel menjek és délután jöjjek, nem nagyon kell konyha. Így lehet, hogy egy közös konyhás lakást keresek, még nem tudom.

Napjaim szinte egyformák reggel 6.30 kelés, 7.30 munka kezdés (10 perc séta) és hétfőtől vasárnapig összesen 20 órát dolgozhatok. Délután 4-től suli 8.30-ig majd internet.

Grillezés

Ismét volt osztály összejövetel  és ez volt a legjobb eddig. A városban van egy Cliff  nevezetű hely, ami egy kb 20 méteres sziklafal. A tetején és alján 50 méterenként grillezők. Biztos írtam már ingyen használhatóak és  elektromosak. Be kell kapcsolni és pár perc múlva már forró is, időnként kikapcsol, figyelni kell és újra bekapcsolni. Az ozzik letakarítják és a lapra rádobják a húst, de van aki alufóliát használ.  Mi a tetején foglaltunk egyet, mindenki hozott valamit  és egy hatalmas grillezést csaptunk. Persze a spanyol srác (Pakó) egy vödörbe Sangriát csinált sok jéggel,  nagyon jó esett.

Utána körbeültük a tanító nénit J  és elkezdett gitározni mi meg énekeltünk, volt aki focizott, volt ki napozott. Gyönyörű volt a naplemente is.  Estig ment a dilizés,majd mindenki haza.

Állatok

Ausztrália nagyon veszélyes és nagyon sok halálos mérgű állat van. Magyarországon ez az első, amit mindenki tud és hangoztat.  Biztos így is van. Csak, én eddig még  sem mérges pókot,  de még  pókot sem láttam sehol sem kint, sem bent. Otthon a kertemben több pók van szerintem, mint itt, igaz most még csak tavasz van. Otthon valakitől azt hallottam, hogy sok a légy, örömmel mondom eddig csak kettővel találkoztam. Kígyó… alig várom hogy már egyet is lássak. Amit eddig láttam az rengeteg madár,  nagyon sok fajta papagáj. Itt megjegyzem, hogy talán írtam, hogy van egy feket- fehér madár ami ilyenkor költ. Ebben az időszakban az embert is képes megtámadni. Sajnos osztályfőnökünk mesélte, hogy egyik hétvégén egy 10 év körüli gyermeknek a szemét kikapta.  :(

Ami furcsa vagy látványos sötétedéskor a városba érkeznek a denevérek olyan varjú nagyságúak, és vonulnak folyamatosan. A legaranyosabb állat a suli körül az oposszum. nagyon édes, nem fél az embertől legalább is itt a suli környékén nyugodtan meg lehet simogatni. Sajnos a híradóban már beszéltek cápatámadásról, nem kijelölt helyen szörföztek és sajnos az egyik srácot elkapta. Viszont a kijelölt helyeken teljesen biztonságos. Viszont az állatokat nagyon védik, semmilyen állatot nem lehet megölni, nagyon nagy büntetés jár érte. Viszont egy állatot próbálnak irtani, és az a ponty. Itt nem eszik és rengeteg van a folyókban, egy horgász srác mesélte, hogy akár 10-15 db-ot lehet fogni rövid időn belül, de visszadobni tilos.

Minden esetre még azért hűvös van esténként, lehet hogy ha meg jön a nyár majd nem lesz nagy a szám…

Új lakás

A munkámat kezdem megszokni, szinte minden nap ugyanaz, reggel kezdés, kettő vagy négy óra meló (a kedvemtől és a kocsik számától függ) utána haza, fürdés. Kis szabad időmben bevásárolok, pihenek, mosok.  Egyik nap a főnököm megkérdezte, hogy milyen szándékkal jöttünk Ausztráliába, mert keres valakit, aki beszállna az üzletbe. Befektetés kb. 200e AUD, jót mosolyogtam. Viszont Laci barátom mondta, ismer egy magyar vállalkozót, akit elképzelhető, hogy érdekel. Lengyel László ( Laci bácsi) régóta van itt és nagyon jól megy neki. Építési vállalkozó, több ingatlanja van. Laci barátom fel hívta este és elmondta a mosó történetét, érdekelte a dolog. Másnap már megjelent a mosóban, ahol a vezetővel beszélt. Kis időt tudtam csak vele beszélgetni és kérdezett pár dolgot, míg megtudta, hogy a szállón lakom és felajánlotta, hogy miért nem próbálom valamelyik házát. Tudni kell, hogy van két hatalmas ház, ami diákszállóként üzemel. Kaptam egy telefonszámot, hogy kinél kell érdeklődni. Azonnal felhívtam a számot és a vonal végén egy Brigi nevezetű hölgy jelentkezett, aki nagyon kedves segítőkész volt. Szerencsémre van üresedés, amit este meg is nézhetek. Este 10 órai időpont volt megfelelő a srácnak, aki kiköltözne. Találkoztam vele, Barnának hívják. Körbemutatta a házat, meg a szobát. A ház kétszintes és 17 szoba van, vegyesen egy- illetve kétszemélyes. A kétszemélyeseknek saját fürdőszobájuk van, de az egyszemélyesek a külső mosdót használhatják. Egy fürdőszobán egy másik személlyel kell közösködnöm. Számomra a legfontosabb a kis szoba, ami kb. 4x4 m, amiben van egy íróasztal, egy ágy, egy saját kis hűtő és egy hatalmas beépített szekrény. A házban egy óriási nagy, és jól felszerelt konyha található, ahol mindenkinek saját zárható szekrénye van.  Azonnal hívtam Brigit, hogy nekem meg felel a szoba, és már költözhettem is. Csütörtökön volt a nagy nap,  alig bírtam aludni, mert kicsit féltem és izgultam milyen lesz az új szobám. Reggel a bőröndjeimet áthúztam, (ami furcsa, hogy két bőrönddel érkeztem és már nem fértem bele, már plusz zacskóim is voltak (kezdem a gyűjtögetést??)) érzékeny búcsút vettem a Thai barátomtól J és indultam.

Barni már kiköltözött. Ő egy másik magyar sráccal költözik össze egy közös szobába, két ajtóval tőlem. Tervük, hogy keresnek egy családi házat és oda szeretnének beköltözni. Barni nagyjából kitakarított, de Brigi megjött és azonnal kitakarított újra. Kaptam új konyhafelszereléseket, majd mindent elmagyarázott. Kifizettem a kauciót, ami három heti bérleti díj (480 AUD). Itt jegyzem meg, hogy a kaució összege nem a vállalkozónál marad, hanem egy céghez utalják, aki az én jogaimat képviseli. Abban az esetben, ha valamit vonni akarnak a kaucióból a cég kivizsgálja hogy jogos-e és én is úgy gondolom-e. A cég csak ebben az esetben fizet a vállalkozónak. Ha pedig kiköltözöm, és semmi gond nem volt ők utalják vissza részemre. A bérleti díj heti 160 AUD rezsivel és korlátlan internet használattal. A net sokkal gyorsabb a suliénál és wifi is van. A papír munkát bevejezve Brigi elment, kérte ha van időm akkor utaljam a heti bérleti díjat. Természetesen én is áttöröltem a hűtőt és elkezdtem kipakolni. Elindultam a vásárlási listámmal vásárolni. A környékükön egy COLES nevezetű bolthálózat viszonylag olcsó. Kitoltam volna a dolgaimat a kocsimhoz, de az sajnos nincs. Nyolc megpakolt zacskóval indultam neki a 2 km útnak. Megmondom őszintén, hogy szerintem száz méterenként meg kellett állnom, pihenni, mert folyt rólam a víz. Megjöttem és szépen kipakoltam mindent. Másnap rögtön összecsaptam egy csirkehús levest, már nagyon vágytam rá. Jóízű és szép volt a csirkehús, de sajnos csirkeaprólék nincs. Utólag megtudtam, hogy a kutya eledelesnél mindig van és szép friss… (??!!) Zöldséget, petrezselymet (nagyon drága) és cérnametéltet (olcsó)  is vettem hozzá, és elkészült a nagy mű, hatalmas adaggal. Nagyon finom lett, suli után is bevágtam még egy tányérral. Kiszámoltam, hogy mennyibe került összesen, kb. 12 AUD, de elég lesz legalább 5 alkalomra.

Visszatérve Laci bácsihoz tudni kell róla, hogy építési vállalkozó, de egy egyszerű, idős ember. Mindig magyarokat alkalmaz, állítólag nagyon segíti őket, ahol csak tudja. A mosó is érdekli, sőt szponzorálni is tud, így máris álmodoztam, hátha beleugrik az üzletbe és megtart minket szponzori vízummal J. ….de jó lenne!!!! (már alig várjuk... j.) 

Vízum

Most hogy picit rendeződik az életem, több idő próbálok a vízum intézésére fordítani. Írtam egy pár ügynöknek, úgy beszéltük a Judittal, hogy nem várunk a Mónikára, mert azóta sem válaszolt. Így több szálon indulunk és meglátjuk. Nagyon nehéz szponzort találni. Gödön a fodrász Ildikóéktól is kaptam egy mail címet (keresztfiuk), aki itt van Brisbaneben és bevándorlási hivatalnál dolgozik, és ügynök is. Írtam neki és azonnal válaszolt, hogy nagyon szívesen segít, ha tud, több anyagot kért. Elküldtem neki és már csörgött is a telefon. A rengeteg kérdés után kiderült, szerinte is az egyetlen járható út a szponzorkeresés. Hát folytatom. Végül is azért vagyok itt 9 hónapig. (igaz, most már csak 8)

Egy kicsit elgondolkodtam, mi van, ha nem sikerül hogyan tovább. Persze hallom mindenkitől, hogy csak pozitívan, de szeretem, ha van B tervem is. Ma Martinával beszéltem és mondom a gondolatomat, hogy ha véletlenül nem sikerül kijöhetnének egy hónapig, és legfeljebb együtt megyünk haza. Hát nem nagyon tetszett neki, mert egyszerűen sikerülnie kell !!!!!!

igaza van.

Így NE !!!!

Kicsit írok azoknak, akik gondolkodnak, hogy elindulnak. Érkezett egy magyar fiatalember, kb. 3 hete, és tegnap volt a búcsúztatója. Nagy tervekkel indult, meghódítani a világot, ugyanaz történt vele, mint velem. Összeomlás az első napon, szintén Japán a szobatárs,és szintén koszos. A sulitól várt  segítséget, amit nem kapott. A suli nem segít semmiben főleg a munkakeresésben nem. Amit én csináltam,  és ő nem, hogy én minden nap mentem, egyedül bejártam a várost, óceán partot stb. Ő két hét után sem látott semmit  Brisbaneből. Egész nap a szobájában ücsörgött, még egy éterembe sem ült be. Most teljes csalódottsággal megy haza, nem kis pénzt elbukva. Sokszor én is magam alatt voltam, vagyok, de az, hogy itt hagyjak mindent és hazamenjek arra még nem is gondoltam. Mindig kell valamit csinálni és mindig menni, ahová csak hívnak, még akkor is, ha a hátad közepe nem kívánja. Soha nem lehet tudni, hol, mit látsz, és kivel találkozol. Például én minden osztály által szervezett programban benne vagyok, pedig van amikor este fél 9-kor indulunk és nincs nagy kedvem, de megyek.

Visszatérve a barátunkhoz teljesen felkészülve jött, hogy dolgozni fog. Mikor érezte, hogy tenni is kell valamit, az már nem ment. Tudni kell, hogy teljesen egyedül vagy, senki és semmi nem segít csak te önmagadon. Negatív történeteket is lehet hallani, de mindegyikből lehet tanulni és nem szabad mindent elhinni. Nagyon nehéz, hogy nem beszél senki magyarul, de senki sem kényszerít, mindenki saját maga dönti el, vállalja vagy sem. Nincs különbség, itt is sokan keresnek munkát.  Viszont nem hiszem el, hogy egy felnőtt ember 3 hét után feladja, úgy, hogy meg sem próbálta. De ilyen is van. Kérdésemre, hogy mi nem tetszik, ő sem tudja mi az. Minden szép, de nem ezt várta, inkább megy haza.

Ha valaki a Study go oldaláról olvassa a blogot és jön, nyugodtan keressen fel és segítek, amennyire tudok.

 Ha más nem, szervezünk egy programot és meghívom J.

Tudósítás:

Dean Brisbane-ből

Úgy gondoltam, én is írok néhány sort a gyengülő forintról, az új Áfa törvényről, a magánnyugdíjpénztári reálhozam elszámolási módjáról, a sukorói projektről, és az újra csúcsot döntő benzinárról, de nem teszem.

Nem kell, hogy a szakadékot tovább mélyítsem, hiszen elég mély az így is!

Örülök, hogy szép lassan felfedezik más hasonló cipőben járó fiatalok (itt nem magunkra gondolok...) a blogunkat, remélem, hogy ezekkel a hétköznapi információkkal is segítségül tudunk szolgálni...

Hurrááááá!!!! Van munka!!

Az iskolában az osztályfőnök szervezett egy columbiai estre egy bulit. A városban egy kellemes kis szórakozó helyen tartották, ahol többnyire columbiaiak voltak. Természetesen az osztályból mindenki meg volt hívva. Nagyon kellemes volt, jól éreztem magam, kicsit táncoltunk latin amerikai zenére. A következő alkalommal egy kareoke partyt szervezett, hát oda is elmentem, mondani sem kell szintén jó volt…. Féltem kiállni mindenki elé, és kornyikálni, de szuper sikerem volt. A hely egy nagyobb teremből állt,  hangulatos bárral és billiárd résszel. Egy folyosóról több ajtó nyílt,  mint egy szállodában. Mi is megkaptuk a szobánkat, ami kb. 4x4 m, hatalmas TV-vel és a kareoke erősítővel, két mikrofonnal. Körben bőr ülőgarnitúra, középen asztallal, az asztalon hatalmas tálca rágcsa. Mindenki behozta az italát és kezdődött az üvöltözés, kornyikálás. Nagyon jó volt.

Napjaim idegeskedésbe mentek át, mivel minden nap munka és lakás után kutatok. Lakás, amit én keresek, az a legnehezebb feladat és legdrágább kiadás. Egy személyes stúdió, konyhával és saját fürdőszobával. Körülbelül 50 dollárral drágábban találnék már egy háromszobás, 2 fürdőszobás lakást. Munkakeresés gyanánt pedig mindenkinek elmondom, ha tudnak valamit, szóljanak, osztálytárs, ismerős, iskola stb.

Persze itt is a neten a legegyszerűbb a munkakeresés. Állandóan figyelni kell a hirdetéseket. Otthonról meg minden nap:   VAN MUNKA? VAN MUNKA? MIKOR LESZ MUNKA?

Sajnos ez még nehezebbé teszi. Nekem mindegy mit találok, csak a kiadásomat fedezze és ne a bankszámlám apadjon. Igazság szerint azért úgy indultam, hogy kb. 3 hónapot simán kihúzok, de jobb biztonságban érezni magamat. Az új Laci barátomék is kicsit elcseszték, elmondása szerint hitegetve voltak, hogy jövő héten, majd két hét múlva stb. így a végén a kiadásokkal megcsúsztak…

Gábor felesége, Kriszta egyik szünetben mondta, hogy a Zöld Béka autómosóban mindig van felvétel. Másnap reggel egy lakást néztem a városban (városközpontban). Sajnos éppen előttem vették ki. Igaz, az ingatlanos azt mondta, hogy foglaljam le, de azt hittem, hogy a szokásos üzleti fogás, és előtte meg akartam nézni.  Hát nem üzleti fogás volt, tényleg pillanatok alatt elkelt a lakás.

Nagyon szép kis lakás, egy szoba, konyha és fürdő. Szép környezetben, közös medencével stb. de nem olcsó 250 AUD/hét. Volt egy másik 160 AUD/hét, de a képek alapján nem volt szép, azért oda is elmegyek megnézni. Az autómosóba dél körül mentem. A nagyfőnök kedvesen fogad, de ő nem foglalkozik a felvétellel, így azt kéri, jöjjek vissza du. 4-re. Délután négykor egy  kicsit morcos ausztrál fogad…. Tájékoztat, hogy minimum 6 óra a betanulás, és természetesen azt nem fizeti. Ha így is komolyan gondolom, holnap fél nyolcra menjek.

Másnap a megbeszélt időpontban ott vagyok, fogad a morcos, egy adatlap kitöltés után körbe visz, megmutatja az öltözőt, mosdót stb. Nekilát az autómosást bemutatni. Öntelten mosolygok, nekem ez megy… EGY AUTÓT LE TUDOK MOSNI, VAGY NEM???              Hát nem.

Kezdés a porszívó!! Egy autó 10 perc!! Mosás 5 perc (nem mindegy milyen vízzel, először esővízzel, majd tisztával) utána törlés, ablakok, kerekek és mind időre. Első nap kidöglöttem.

Másnap mindent ugyanúgy (szintén INGYEN !!) de most már időre ….b….m….!.

Sajnos kell a munka, nincs más, de bevallom volt olyan pillanat, mikor azt gondoltam, hogy a pofájába vágom a rongyot és elmegyek. Négy óra „próbaidő” után azt mondta, hogy minden szuper, és ha gondolom, maradhatok. Felírt a munkalapra és 30 percet sikerült dolgoznom –immáron fizetésért- utána autó már nem jött.

Mivel én vagyok a kezdő, megköszönte és kérte, hogy holnap reggel kezdjek ismét. Ha van ismerősöm, hozhatom. Laci barátom az, akivel el tudnám képzelni, hogy együtt dolgozunk. Reggel ott  is vagyunk, én kezdem, ő pedig átesik a beavatáson.

Ma szombat van, és úgy érzem, hogy végem van. Reggel kezdtünk 7,40-kor. Igaz hogy 7,30-ra ott voltunk, de a számolás onnan kezdődik, amikor az első kocsinak neki állunk. Ma szerintem kb. 50 kocsit porszívóztam ki, mozogni sem bírok, már fájdalmam van mikor látom, hogy megint bejön egy autó.

Most számokat írok, mindenki úgy értelmezi ahogy szeretné…

Ausztráliában heti fizetés van, ami szerintem jó, nem lehet elcsúszni, nem tudsz felhalmozni egy egész havi tartozást (hacsak nem vagy hülye) egyszerre nem kapsz akkora összeget.

Én, pályám csúcsán, mint autómosó keresek 18 AUD/óra. Ha az autómosóban napi 8 órát dolgozom, akkor keresnék 720 AUD hetente. Említettem, hogy egy szép lakás rezsivel(!!) 250 AUD. A napi ennivalóm kb. 10 AUD. Ha jól számolok, heti 320 AUDból megvagyok. Ebben semmi egyéb kiadás nincs, csak az ennivaló, a lakás és a rezsi. De most nem főzök, hanem készen veszem az ételt (gyors étkezde) ami itt sem olcsó. És ismét felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy AUTÓMOSÓ VAGYOK. Igaz, a munka nagyon nehéz !!! (Képzelhetjük, mit keres egy szakember).

Az azt jelenti, hogy hetente marad 400 AUD!!!!!!

A ruházkodás itt nagyon drága, de vannak jó akciók és olcsóbb boltok.  (pl. volt edzőcipő (szép) 20 AUD, vagy férfi póló 5 AUD) Én hamarosan 4 hete vagyok itt, és kell, hogy rálátásom legyen arra, mit, hol kell venni. Ha kocsim lenne, még jobb lenne, mert az olcsó helyek a központtól távol vannak. Állítólag az ALDI a legolcsóbb. Szerintem ilyen nagy tapasztalattal (!!!) J nagyon élhető ország. Bármilyen munkád van, megélsz. Osztályunkban egy srác étterembe mosogat 15 AUD/óra.

 Elég volt a pénzből, minden ki úgy értelmezi, ahogy szeretné.

Tudósítás:

Dean Brisbane-ből

Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon tetszett, hogy mivel rég írtam, többen kérdezték, mi van velem, miért nem írok. Sajnos nagyon sok minden nem történt, ezért kicsit vártam, hogy összegyűljenek a közlésre érdemes események.

Szeptember 5. Megkezdődött az Iskola. Jelentkezni kellett a központi irodában ahol felvették az adatokat, fényképet készítettek az iskolai igazolványhoz. Kaptunk egy tesztet, amit ki kellett tölteni (írás, olvasás) nem volt túl nehéz, még az én gyenge angol írásommal sem. Természetesen 1 óra állt rendelkezésre.  Utána jött egy angol tanár és a lapon felsorolt témakörökről végig kérdezett, mire én következtem magamba végiggondoltam a mondanivalómat. Leült bemutatkozott és kezdte, első mondat után röhögött és megkérdezte, nyaralni jöttem?? Ilyen angoltudással nem sokan jönnek, a többi kérdést fel se tette és meg is határozta melyik csoportba folytassam.

Az osztály

Az osztály kb. 11 diákból áll. Brazil, columbiai, francia, spanyol, olasz, török, magyar, koreai és természetesen én. (Mielőtt valaki megemlítené, hogy ez csak nyolc könnyítésképpen megjegyzem: egy nemzetiségből vannak többen is…) Nagyon kedvesek, segítőkészek. Azonnal kaptam helyet és már ment is a munka. Kiderült, hogy Ők már régebb óta együtt vannak. A többség fiatal, aki csak világot akar látni és angolul meg tanulni. Sajnos nekem nagyobb a tét. Talán a magyar srác idősebb nálam, a többiek 22-30 évesek. Az osztályfőnök nő nagyon kedves 42 éves jókedvű, dinamikus hölgy. A mi osztályunk az IELTS nyelvvizsgára készít fel. Ebből van a General és az Academic. A General, amire nekem szükségem van, az  a könnyebb. Az Academic inkább annak kell, aki egyetemre megy vagy a munkájához felsőfokú nyelvtudás szükséges. Órán többnyire Academic példákat oldunk meg, kevesebb sikerrel. A vizsgában különbség csak az olvasásban és az írásban van (nekem ez a kettő a leggyengébb). 

Szünetben megvárt a magyar srác (Gábor) akiről kiderült, hogy ő már 3 éve itt él. Dolgozik karosszéria lakatosként, szintén szponzort keres, ami talán éppen most sikerül neki. Eddig tanulóvízummal volt itt a feleségével együtt. Természetesen elkezdtem faggatni, milyen itt a helyzet munka ügyben, kereseti lehetőség, honvágy stb. Keresete elmondása szerint heti 750 dollár (1dollár = 210Ft ( most a gyengülő forinttal)). Mindent eladtak otthon, és nagyon jól érzik magukat.  Szünet közben meg jelent egy másik magyar srác (Zoli), Ő három hónapja van kint, hárman egy házaspárral jöttek Szolnokról. Rögtön kérdeztem hogy a Laci bácsit (csak nekünk Laci bácsi, mert a gyerekeink így hívták őt, nem sokkal idősebb nálam…) ismeri-e?Hát persze, Ő van Nagykörűben?? Kicsi a világ…..

 Zolival egy cipőben járunk, felesége és két gyermeke otthon van és a lehetőségek után nézelődik. Ami egy kicsit ijesztően hatott, azt mondta, már 1,5 hónapja nem talál munkát (építőipar). Elmondása szerint nagyon hiányzik a család, de örömmel mesélte hogy azért karácsonyra otthon lesz. Ezzel a mondattal szíven szúrt, úgy éreztem egy világ omlik össze bennem….

Egy fél óra alatt több infót sikerült beszerezni, mint egy hét alatt. Melyik bolt a legolcsóbb, mit, hol és hogyan kell elintézni, csak úgy kapkodtam a fejemet. Őszintén nagyon jó volt végre beszélni, ők is kérdeztek, mi van otthon, miért jöttem, mi a tervem. A Gábor rögtön hívott edzeni, jár edzőterembe és nincs partnere.

 Másnap megkerestem egy Kati nevezetű hölgyet, aki segít a Magyarországról érkezőknek. Kati nagyon kedves volt, emlékezett a nevemre, mert voltak gondok a vízumomnál. Azonnal intézte a TAX FILE NUMBERT (adószám). Ezzel a számmal kerülsz be a nagy adóhivatal rendszerébe. Az intézés két perc volt neten, a kész adókártyát napokon belül postázzák.

A napok nem változnak, a fix, hogy délután 4-től 8.30ig tart a suli. Délelőtt általában 1-1,5 óra edzés, a suliban egy szép és jól felszerelt edzőterem van.

Egyik szombaton a Gáborék meghívtak a Lacival teniszezni, amit el is fogadtunk. Nagyon szép idő volt és egy jót játszottunk, másnap pedig elhívtak az óceán partra.

Érdekesség az Ausztrál autópályáról, hogy legalábbis Brisbane és a Goldcoast között a pályákon nincs benzinkút. Ha valaki tankolni akar (mint ahogy mi is) le kell jönni valamelyik kis városba és utána ismét fel, ez egy kicsit furcsa ahhoz képest, hogy otthon minden 50km után kényelmesen lehajtva meg lehet tankolni.  A benzin kb. 1,5 dollár (300Ft)

Gábor és a párja, Kriszta nem fürdött, nekik ez még nagyon hideg. A Lacival már a hullámok közt lebegtünk, nagyon kellemes volt, hatalmas hullámokban fürdőzni. A parton kijelölt szakaszokon célszerű fürödni, ezeket a területeket ellenőrzi a lifeguard (vizimentők). Természetesen cápaháló van mindenholJ.

Nagyon kellemesen éreztem magam.

Tudósítás:

Dean Brisbane-ből

 Tavasz első napja J

Igaz, hogy otthon nem az van, de itt állítólag tavasz van. Én nem érzem, mert eddig nagyon jól esett egy kicsit lehűlni az otthoni meleg után. Nagyon kellemes 20-25 fok volt ma is,kék éggel.

 Mi történt??

Ismét döbbennem kellett, nézem a térképemet a városban és megszólít egy hölgy, hogy tud-e segíteni? Kedvesen segít és már  megyek is  tovább.

Tegnap városnéző buszra szálltam és körbejártam a várost.(hoponhopoff) Azért a pesti sokkal szebb, az a nyitott tetejű piros. Ami itt kicsit más, hogy itt nem szalagról ment a szöveg hanem folyamatosan beszélt a sofőr. Így az aktuális helyzetet tudta elmondani, és egy kis humornak is volt helye. Nem akarok sokat mondani róla, csak, hogy gyönyörű.

A  város botanikus kertjét is megnéztem, ami rendkívül hihetetlen és furcsa volt, hogy  a kapunál csak annyit mondtak : ” természetesen ingyen”. Szeretem a növényeket, így a botanikus kert nagyon tetszett, de a legjobban mégis az tetszett, hogy útközben láttam egy táblát DEAN utca felirattal. Remélem valamikor letudom kapni.

Most kezdődnek a kertek frissítései, a parkok szépítései.  Mindenfelé kertészek, festők dolgoznak. Nem tudom megszámolni, hogy hány helyen van hatalmas építkezés. A hatalmasnak azt nevezem mikor egy épület már a 20. emeletet eléri.

Másnap felkerekedtem, és irány Gold Coast. Ez a világ egyik leghíresebb óceán partja a Csendes óceánon. A városból vonattal mentem, kb. 1 órát. Onnan busszal  tovább a (surfers paradise) Szörfözők Paradicsomába… az egész kb. 2 óra. Sajnos, ahogy a busz a város felé haladt, úgy kezdtem lelkileg összeomolni, hogy milyen helyen is lakunk. Döbbenet, hogy addig amíg nem látsz mást, addig észre sem veszed a különbséget. Az állomás nagyon szép tiszta, vonat pontosan érkezik, szép, tiszta és kényelmes volt. Sajnos egyedül nem sokat töltöttem ott. Körülnéztem, készítettem pár fotót és  irány haza.

Kaptam egy üzenetet a banktól, hogy mehetek a kártyámért. másnap be is mentem és ÖT  percen belül már a kezemben is volt. Állítólag olyan hogy csak a terminál közelébe kell tartani és leolvassa.(se betenni,se pin kód). Lehet, hogy otthon is van ilyen, és csak én vagyok maradi J

Az egész város a tavaszi fesztiválra készülődik, ami szeptember 3-tól 24-ig tart. Első nap hatalmas nagy tűzi játék volt a folyó fölött. Mindenféleképpen kimentem, igaz a teraszunkról is lehetett volna nézni.

Tőlünk nem mesze van egy szikla a város fölött és én oda mentem (10 perc gyalog).  Az ausztrálok már kora délután kimentek piknikezni. Tömeg az nagy volt , előtte, mint otthon augusztus 20-án, katonai helikopterek cikáztak az égen, majd egy vadászbombázó vette át a terepet. A tűzijáték nagyon szép volt, egy lézer show kísérte.

Sikerült Beáékkal skype-on beszélnem és rákérdezett hogy tulajdonképpen a fontos ügyek hol is tartanak. Teljesen igaza van, mert mindenről írok csak arról nem, amiért itt vagyok. Aki nem tudja annak itt van egy kis ismertetés.

Ausztráliába a letelepedési vízumot nagyon nehéz megszerezni. Ami talán a legrosszabb, hogy ha a végzettséged nincs a hiány-szakma listán, akkor semmi esélyed. Második az angoltudás. elég komoly vizsgát kell tenni ahhoz, hogy bizonyítsd te valóban beszéled a nyelvet. Ezen kívül a korod is számít, 45 év fölött már nem vándorolhatsz be az országba. Ha ezek meg vannak, jön a következő akadály. Van kb. 100 különféle vízum és hogy megtudd neked melyik a legjobb, segítenek ebben az ügynökök. Amikor mi kitaláltuk, hogy Ausztráliát választjuk új otthonunknak, rögtön kerestünk egy ügynököt aki gyorsan lepattintott mivel mi nem vagyunk könnyű esetek. A korom és a szakmai tapasztalatom miatt. Tudni kell, hogy a bevándorlási ügynökök is válogatósak. Most Budapesten egy Study-go nevezetű céggel állunk kapcsolatban Ők intézték a vízumom. A lányokról maximálisan pozitív véleménnyel vagyok, mert 100%-ban segítettek. Tanuló vízummal kerültem ki, ami a turista vízum után a legegyszerűbb, de nem olcsó. Tanuló vízumhoz egyszerűen egy iskolába kell jelentkezned és befizetni a nem kevés összeget, és már jöhetsz is. A tanuló vízum engedélyezi a napi négy óra munkavégzést. A mi tervünk az, hogy én kijövök és végre nem blogokból meg netről vagy másoktól hallottak alapján képzelünk el egy helyet, hanem a saját szememmel látom és én mondok véleményt. Természetesen benne van, hogy ha nem tetszik, akkor repülő és irány vissza Magyarország. Még otthon találkoztam a most kiválasztott ügynökkel, aki nem látott semmi akadályt, hogy megkapjuk a vízumot. Már felvettem vele (Mónikával) a kapcsolatot aki azt mondta hogy amíg nincs meg az angol vizsgám addig nem tudunk tovább lépni. Nekem a iskola 5.-én kezdődik. Ez egy esti angol kurzus, ami 8 hétig tart. Remélem sikerül a vizsga (IELTS)…  Ahogy az iskola elkezdődik tudok munkát keresni, és akkor - legalábbis szerintem-  fogom igazából megérezni milyen itt élni. Ha megvan a vizsgám, és tudok egy olyan céget keresni aki a szakmámban tud foglalkoztatni (szponzort, akkor egyenes az út a letelepedési vízumhoz (elvileg).

Tudósítás:

Dean, Brisbane-ből

 Nem is tudom, hol kezdjem. A legnagyobb gond az, hogy az emberben van egy állandó nyomás, hogy mi lesz, hogy lesz. A másik rész a tudat, hogy hosszabb időre egyedül vagy. Voltam már Németországban egy hétig egyedül, és észre se vettem. Itt minden nap egy újabb akadály. A hely!? Emlékszel, mint Dél-Afrikában. Teljesen olyan, csak itt nincs az a zavaró kép mikor feketéket látsz,vagy szemét dombokat. Sok helyütt láttam olyan városrészt, amitől le voltam döbbenve, hogy ilyen is létezik… Maga az utca ad egy olyan érzést, amit az otthoni utcák nem tudnak. Az a szép széles, rendezett, gyönyörű növényzettel. és a tisztaság mindenhol.

Bárhová megyek olyan, mintha gyerek lennék, és most tanulnék közlekedni. Nem is tudom, aki nem tud angolul, mihez kezd itt. Egy hete vagyok itt még szinte nem is telt el idő a kilenc hónaphoz képest, mégis sok mindent megtanultam. 

Honvágyam még eddig nem volt, inkább ti hiányoztok. Meg a tény, hogy egyik héten mindennap buli, most meg teljesen egyedül… Annyira egyedül, hogy múlt szerda óta nem beszéltem senkivel sem 5 percnél tovább. Sokszor érzem, hogy nem ide való vagyok, olyan, mint mikor otthon bemész a belváros egyik legszebb üzletébe. De közben látok nagyon sok helyen indiaiakat, ázsiaiakat dolgozni és jól érzik magukat.

Ma a vonatból kinézve nem tetszett a táj, mert már elszoktam a hosszú fűtől. Akkor eszembe jutott Budapest Nyugati-Göd útvonal és máris szépnek láttam. Itt minden,de minden rendezett és valahogy működik. A vonaton nincs kalauz!!??

Hogy itt élnék-e? Igen, de mindig bennem van a félelem hogy nem sikerül. Egyszer fönt vagyok egyszer lenn. Pont a Hugi mondta, hogy nekik azért volt jó, mert kihúzták egymást. Nekünk egyelőre nincs más megoldás, csak ez, de hogy milyen formában tudjuk véghez vinni, azt még nem tudom. Remélem, ha saját lakásom lesz még jobb lesz. Ami nagyon zavaró, hogy nem vagytok, sokszor látok korabeli gyerekeket és eszembe jutnak az én kis hülyéim, pedig néha idegesítenek rendesen. Az óceán partján lementem, megmostam a lábamat (kicsit hideg volt) és szerintem 300 métert sétáltam és már indultam is vissza. Egyedül nincs az az érzés. Sajnos, minden nagyon drága, legalábbis otthonhoz képest. Remélem, ha már dolgozom, más lesz. Ha mi nem is fogunk nagyon jól élni, de a két ütődött sokkal de sokkal jobban fog! 

Hirtelen ennyi, ha gondolod felrakhatod a blogra is. 

Úgy döntöttem, hogy most már ritkábban írok inkább, ha valami érdekes történik. Sok változás nincs mivel a hétvégén szinte csak a csavargás volt. Végre szép az idő, így fényképezni is tudtam. Ismét gyönyörű helyeken jártam, de sajnos nézelődni egyedül unalmas. A parkok vasárnapra felélénkültek, ki egyedül, ki párban, de voltak egész nagy csapatok grilleztek, sportoltak, beszélgettek. Azt azért észrevettem, hogy nem vetik meg az alkoholt. Az alkoholról csak annyit, hogy itt nem lehet bárhol kapni csak kimondott üveg boltban (bottle store) nekem nem újdonság , nálunk, Afrikában is így van.  Egyik reggel kis futással indítottam, de mivel itt sokkal kevesebb az oxigén (ha,ha,ha  …Judit J) így többször meg kellet állnomJ.

Felfedeztem egy szép pékséget, mit látnak szemeim magyar kenyeret. Igaz itt nem magyarnak hívják, hanem Bécsi kenyér. Futásnak vége, fél kiló avokádóval tértem vissza reggelire. Sokan kérdezték, hogy a szobatársam milyen. Teljesen őszintén nincs vele semmi baj, az hogy rendetlen talán az ő korában (25) mindenki ilyen. Nem értem miért van itt, mikor hajnali háromkor jön, és ma hétfő van, fél tíz és még alszik. Gazdag PAPA. Egyik este itt voltak a barátai ő is szimpatikusak, sokat meséltek és én is meséltem Budapestről, sőt képeket mutogattam és teljesen el voltak ájulva. Ma úgy döntöttem, hogy ha elmegy, kifertőtlenítem a szobát, hátha az egy kicsit megkönnyíti a helyzetemet. Nincs nagy kosz, csak a tudat hogy másé, mindig otthon laktam vagy egyedül.(és mint tudjuk, anya egy magic woman….Judit)

Szobatársam megmutatta a mosókonyhát, egyszerű, kb. 8 gép és 6 szárító van. 2,40 dollár egy mosás, elég nagy gépek szerintem több fér bele, mint 5kg. Sajnos nem tudom gyűjteni sokáig. A suli és környéke olyan, mint egy szálloda sok szép pihenő és terasz, képeket felteszek majd, a facebook-ra

Végre sikerült mosószert és fertőtlenítőszert vásárolnom. A mosás nagyon jól ment minden ruhámat kimostam utána a szárítóba és 45 perc után teljesen száraz és jó illatú. A szobatársam ismét délben kelt és valahová elment így nekikezdtem a fertőtlenítésnek. 

A városban sikerült  megnyitni egy bankszámlát. Egy kis segítséggel kiválasztottam, hogy melyik banknál szeretném megnyitni. Nagyon kedves hölgyhöz kerültem, első tíz kérdés az volt, hogy ma hogy érzem magam, mit szólok az időhöz… Utána rátértünk hogy miért is jöttem, várnom kellett kb. 5 percig és egy másik mosolygós hölgy jött felém, kéz fogás után az asztalához kísért, ismét érdeklődött, hogy vagyok. A számla nyitás kb.10 percig tartott, minden elérhetőségét megadta, ha bármilyen gondom van, értesítsem.

Sikerült a City Cycle-re befizetni. Megkaptam a kártyámat és ki is próbáltam. Kicsit nagymami bicikli de nagyon kényelmes. A kártyát csak oda kell tartani és beütni a pin kódot, kiválasztani a biciklit Enter és már viheted. Ha 30percen belül leadod ingyen használtad, és rengeteg állomáson van lehetőséged ezt megtenni. Én minden 30 perc után sétálok egy kicsit, és indulok tovább. A bukósisak használata viszont kötelező.

Az átállás még nem sikerült, így az ötödik nap után sem, mindig hajnali 3-kor ébredek és forgolódok az ágyban. Napközben pedig van, mikor majd elalszom. Érdekes, hogy én otthon mindig reggel intéztem a wc-t, és itt mikor otthon reggel van, akkor megyek wc-re J .

Sikerült az első komoly főzésem! Vettem tojást és rántotta volt a vacsim, kicsit unom a gyorsbüféket.

Nem merek nagyon bele mélyedni a főzésbe, mert a szobatársam teljesen elfoglalja a hűtőt. Valamit tárolt benne, aminek már nem bírtam szaggát. Eleinte nem mertem szólni hisz más kultúra, ki tudja? A magyar töltött káposztának sincs jó illata. Visszatérve, tegnap már nem bírtam, és megkérdeztem, mesélte, hogy valamilyen korianderes zöldség. A másik szobában úgy is főznek, oda átvitte. Nem sértődött meg, mert fél óra után hoztak nekem Tajvan levest és ezt a zöldséget hidegen, rizzsel. A leves még  finom volt, de a zöldséget nem bírtam megenni, pedig az nálam ritka.    

Ismét egy érdekesség. A városban a fő utcákban észrevettem egy 30cm széles fekete gumi csíkot a járdán. Sokáig gondolkodtam, hogy mi célt szolgál. Hát kiderült, hogy a vakok ezen sétálnak végig és nem kell a botjukat használni, kereszteződés vagy lépcső előtt meg változik a mintája (rücskössé válik). Sőt irányjelző táblák is vannak nekik felállítva, ahol meg tudja nézni merre tovább. A mozgássérülteknek maximálisan ki van építve minden segítség a város egész területén.

Sokan kérdezték milyen különleges állatokat láttam? Hát a veszélyes pókot nem, de még pókot sem láttam. Sokféle madár repked, nagyon szép piros zöld papagáj, ma pedig galamb méretű papagájt láttam a parkban, rózsaszín fejjel.  A nagy gyíkokat, azt szinte minden nap látom.

Másik érdekesség hogy így öt nap a városban még nem láttam bennszülöttet. Viszont ázsiai az annyi van, néha nem vagyok biztos abban, hogy Ausztráliában vagyok.  Sajnos itt 5 órakor már sötétedik, így akkor kerülök a gép elé. Nagyon látszik, hogy ki dolgozik otthon és ki nem. Sokan a Facebook miatt járnak be dolgozniJ (nem tudom miről beszél….. Judit)

Tudósítás:

Dean Brisbane-ből 

 Második nap -város nézés

A tegnapi nap úgy végződött, hogy kb. 22 körül bedőltem az ágyba és ilyen mélyen nem emlékszem mikor aludtam. Szobatársam mikor és hogy jött vissza nem hallottam.  

3.30-kor viszont kipattant a szemem és már csak forgolódtam. Látom Ő is megvan, hála égnek nem horkol, én lehet, hogy horkoltam. 6-ig bírtam a forgolódást, megterveztem a mai napomat, bejárom a város – állítólagos- legszebb helyeit. Természetesen este megírom mennyivel csúnyább GödnélJ. Este bepótolom az email küldést is mindenkinek.  Végre WC-re is sikerült menni….

Kinéztem és esett az éjszaka,  borult volt az idő. Képeket készítek, tegnap nem akartam azzal a reménnyel, hogy esetleg ma szép idő lesz. Öltözök és indulás.

Kezdésnek egy szép parkon keresztül mentem ahol először láttam papagájokat a fákon. szép zöldek voltak.  Sajnos újra elkezdett esni, így nem indultam a város felé inkább bevásárolok pár dolgot. A közelben van egy kis bolt szinte minden kapható. Az árak!!hogy ez a bolt drága vagy sem azt nem tudom, de a blokk alapján írom az árakat

1,5l ásványvíz                   1.11 dollár

2l tej                                     3.79 dollár

400g magos kenyér        1,85 dollár

avokadó db                       99 cent ( olcsó mert szép nagyok)

Zöld Alma 3db 0,5kg      4,46 dollár   (……..jesszus (Judit))

más árak!!

Hazajöttem és reggelire avokádót reggeliztem kenyérrel ,ezt imádom. Újra meg próbálok bejutni a városba, buszmegállóban mindenki (Hihowareyoutoday). Döbbenetes hogy mennyire más emberek, szinte már nekem kellemetlen…Annyira kedvesek a türelmük pedig határtalan.Felszállok a buszra nagyon tetszik a bérlet megoldás. Mindenkinek van egy kártyája amit előre feltölt bármilyen összeggel, felszállásnál egy leolvasóhoz csak oda tartja és elindul a számolás, leszálláskor újra leolvassa és már kiírja mennyit vont le és mennyi van még. Ismét döbbenek, hogy sokan megköszönik a sofőrnek az utat (???), középről is oda kiált.

Nagyi…megáll a busz kinyílik az ajtó, nagymama észre veszi, hogy esik, majd az ajtóban megáll előveszi a tatyóból az ernyőt,elkezdi kinyitni majd végre leszáll.. Addig mindenki vár. hát ez Pesten…..????

Vettem én is egy kártyát mindenre érvényes.  A tömegközlekedés a folyónis megoldott. folyamatosan járnak kis hajók végig a városon át egyik oldalról a másikra nagyon szépek belül tiszta csendes és gyors. Menetrend szerint jár és 1-2 perc a max.késés.  Volt többször, hogy csak egy ember szállt föl vagy le, tömegközlekedésen még soha nem volt vagy nem láttam tömeget, mindig van hely több is.Visszafelé azzal jöttem. Elgondolkodtam, hogy a Duna majdnem háromszor ilyen széles milyen jó lenne Szentendrétől Csepelig??

A South Bank részt szerettem volna jobban megnézni ,de majd jobb időben.

Sajnos a városban igen rákezdett az eső,  és a sok fényképezésből nem lett semmi. A mai nap így a végére talán kellemesebb volt, mint a tegnapi, picit magányos vagyok már három nap eltelt, hogy beszéltem valakivel személyesen. Az idő eltolódásból csak annyit érzek,hogy állandó fáradtság van rajtam, remélem annak tudhatom be. Próbálok sok mindent leírni,amit tapasztalok.

Estefelé újra bementem vacsizni valamit. Sajnos Indiai curryra álltam be, de szombat délután kezd kihalni a város és a gyorsétkezdékben már csak maradék volt, így az Indiai kimaradt, helyette Fish and chips. A nénike akkora adagot adott 7dollár ért alig bírtam megenni és nagyon finom volt. Ülök a bevásárló központ ebédlő részén és az egyik pultnál villogó táblát rak ki az eladó a következő felirattal. Öröm órák minden 50% engedmény. Kár hogy nem akkor jöttemJ

Már itthon vagyok és befejezem a blog írást.

Szingaporeból kellemes hat órás repülés után verő fényes napsütésben leszálltunk Brisbaneben.

Nagyon szigorú a vámvizsgálat, sorban állás, közben kutyákkal járnak körbe és szimatolják a csomagokat. Ezen kívül még átvilágítják. De természetesen minden rendben ment.

Reptéren taxi (Yellocab) fiatal indiai srác két éve él itt minden szép, csak a nyár nagyon meleg.  A város szép rendezett. A suliba korán érkeztem így egy órát várni kellett. Végre megnyitott a recepció és már a nevemmel ellátott boríték ott volt az asztalon, megkaptam a kulcsot és meg tudtam hogy nem egyedül vagyok. Igaz, számítottam rá.

DÖBBENET!!!!!!!!!!!!!!

benyitok a szobába a lábszagtól nem kapok levegőt, talpam ragad a padlóra,a rendetlenségtől ép beférek. Az ágyam szépen megágyazva tiszta törülköző vár. Kedves, angolul ép hogy tudó,  szerintem úgy 25 körüli Thai fiú próbál segíteni, de szerintem látta a döbbenetet az arcomon. Nem pakoltam ki, viszont tusolnom már nagyon kellett így két nap után, persze undorral….

Felöltöztem és irány a város. A portán azért meg kérdeztem, hogy takarítás mikor lesz.

 A város nagyon szép rendezett sehol egy szemét, se csikk a földön. Ami furcsa, hogy hogy 1,8-an lakják a belvárost, mégsem volt zsúfolt, sok üres pad, szép parkok. Viszont mégsem tetszik ,de hogy miért, nem tudom.

Fáradt vagyok, két napja szinte alig aludtam, vagy csak a szállás miatt , nem tudom, kiderül.

Nagyon sokat gyalogoltam kb.  3-4 órát. A szálláshoz vissza érve, kedvenc  szobatársam sehol, így tudok egy kicsi pihenni. Az éjszakától nagyon félek.majd írok.

Kezdem a szombat estével, Aug. 20 sok kedves barát lejött a Duna Csárdába és búcsúzoul egy kellemes estét eltöltöttünk. Sokat erről nem szeretnék beszélni, nagyjából mindenki ismeri a helyet és a mi szórakozási módunkat…. Hétfőn Judittal rengeteg elintézni való akadt, már reggel Pesten kezdtük Tigáz,  cipővásárlás, banki ügyintézés,OTP stb. és természetesen folytatódott a búcsúzás. Váci kórházban meglátogattuk szegény nagybátyámat (combnyaktöréssel műtötték) így ott búcsúztam tőle.

A gépem a 2B terminálról indult a búcsúzás nagyon nehéz volt, de ezt akartuk és ez az első lépés. Malév géppel repültem Frankfurtba, utazásom első fele sima volt természetesen szerencsémre a második fele már emlékezetes volt kellemes kis viharba keveredtünk, ami teljesen kikészített.

A Frankfurti reptér nekem nagy csalódás, azon kívül,hogy hatalmas, abszolút nem utasbarát. Emlékszem a Zürich-i reptér maximálisan egyértelmű volt, pedig vonattal kellet egyik helyről a másikra átmenni. Frankfurtban alig vannak boltok,éttermek és ami a legfurcsább NINCS WIFI.

Ez a 2 terminálra vonatkozik a többinél nem voltam, lehet, hogy máshol van.

 Unom ezt az írást folytatom később……………

Indulás Singaporeba 23.50kor. A repülő 747 Boeing de valami öreg roncs. Megint az első rész kellemes majd India után pedig hullámzás.

Singaporeba érkezve kellemes csalódás, szép a reptér rengeteg a bolt, étterem. Minden 20 méteren 6-8 internetes számítógép, és ingyen WIFI az egész területre csak kérni kellett egy kódot. Végre tudtam a családdal skypeon beszélni kamerán keresztül. Továbbindulás ismét Brisbanebe. 

 Nagyon rég nem jelentkeztünk. Azóta már lemondtunk a szakmai vízumról, és átállt az agyunk arra, hogy talán tényleg a tanuló vízum számunkra az egyetlen lehetőség.

Június elején megkértük a tanulóvízumot a Deannek, majd június 30-án befizettük a repülőjegyet is. A vízum sem volt egyszerű, gondolták - a befizetés után - hogy online igénylést adunk be, de sajnos valami eddig előre nem látható ok miatt nem ment át a vízumkérelem, hibát jelzett. A Study Go-nál a lányok nagyon kedvesek voltak, harmadszori nekifutásra, több változtatással végül is sikerült beadni a vízumkérelmet, majd kb. egy hét múlva megérkezett a visszajelzés, hogy megkapta a Dean a 9 hónapra szóló vízumot, amiben lesz angol tanulás és egy business kurzus is. Szeptember 5-én kezd a Shafston Collegeben, 1 hónapig ott foglaltunk neki szállást. Hallomásból tudjuk, hogy itt többnyire több ágyas szobák vannak, és ennél olcsóbban is lehet bérelni, ezért már akkor nyomban elterveztük, hogy amint kiér, azonnal fog szállást keresni valahol.

Több előadáson vettünk részt, legutolsó augusztus elején volt, amikor is személyesen volt itt Brisbaneből Monika, aki kint fog segíteni a Deannek. Akkorra már körvonalazódott, hogy szponzorált vízum lenne neki a legkönnyebben megszerezhető. Az egy olyan munkáltatót jelent aki ténylegesen (vagy csak papíron) de a szakmájában alkalmazza a Deant, és vállalja, hogy legalább egy évig munkát ad neki.Léteznek olyan kiskapuk, amiket ha sikerül meglépnünk - bár eddig semmiben nem volt szerencsénk - akár 3 hónap múlva is kimehetünk utána.

Közben augusztus 15-én kiköltöztünk a házunkból, és mindent magunk után hagyva felköltöztünk Dunakeszire apuhoz, aki bár nagyon szívesen lát, de sehogy sem könnyű sem neki sem nekünk ez a helyzet.  

Mikor befizettük a repülőjegyet annyira távolinak tűnt az időpont AUGUSZTUS 24. és ma itt van. elment.

Bevallom, azt gondoltam könnyebb lesz. minden szempontból könnyebb. Először akkor inogtam meg, mikor a házunkat kipakoltuk, és egy idegen ember beköltözött. A szomszédtól búcsúztunk el éppen, mikor hazajöttek ( a mi otthonunkba) és boldogan sütögették a húst a kertben (a mi kertünkben).

Na, de most aztán főleg elszontyolódtam. Már most hiányzik a férjem. A gyerekek összetörtek. A szívem fáj......... Azt gondolom, ha mindezt véghez tudjuk vinni, ilyen fájdalmak, lemondások árán, és talán egy kellő időben hozzánk csapódó szerencsével... mindenképpen jól kell elsüljön.MUSZÁJ!!!

Nagyon hiányzol, Apa! 

Rengeteg dolog történt velünk az elmúlt időszakban.

Zuhanás a mélybe: Bertók Zoli nem válaszolt, majd elmentünk a Millenáris Parkba egy előadásra, ahol is teljesen átalakult a véleményünk arról, mennyi is az a pontszám, amit igazán,biztosan el tudunk érni.Mind a nyeltudást (magyar) másképpen értékeltük, mert csak azoknak jár a plusz 5 pont a magyar nyelv - mint közösségi nyelv -  ismeretéért, akik felsofokú végzettséggel rendlkeznek. És a családban megszerzett sikeres ielts vizsga sem számít nálunk bele a plusz megszerezhető pontokba, hiszen csak 18 éves kor feletti családtagról lehet szó, és nálunk Martina csak 14 (nagy túlzással 15) éves.

Emelkedés:Gondoltuk, hogy elküldjük az adatlapunkat ennek a cégnek, és részt veszünk egy személyes konzultáción, hátha mégis van esély...Az előzetesen elküldött adatok alapján nemleges volt a válaszuk, de erőltettük, hogy beszéljünk személyesen... Elmentünk a találkozóra, és láss csodát: a végkifejlet az volt, hogy 176-os vízumra 110 ponttal van esély a vízumszerzésre.Nyomban felhívtam nővéremet, majd a barátnőmet akik sajnos nem tudtak őszintén osztozni az örömömben.Deanen láttam, hogy megrettent.Megbeszéltük, hogy mivel a hétvégén megyünk egy 3 napos wellnessre, ott majd átrágjuk a megszerzett infokat, és tervezünk...

Újabb zuhanás a mélybe:A wellnessezés alatt nem igazán esett szó Ausztráliáról, amit nem is igazán tudtam hová tenni, de a koronát az tette fel az események alakulására, hogy Dean hazafelé úton kijelentette, hogy megint vívódik, nem is tudja mi legyen. Kész! Teljes döbbenet....Most akkor hol is vagyok? Önszorgalommal kerestem a lehetőségeket. Elkértem a szerződést a cégtől, megpróbáltam utánuk nézni, de sajnos sehol sem találtam infot, bejegyzett regisztrációs számot, vagy csak blog hivatkozást a cégre. És akkor megkerestem a Bertók Zolit újra.és aznap már beszéltünk is skypon.

Lassú emelkedés:Azt kérte tőlünk szerezzük meg az iskolai papírokat, a szakmai gyakorlatot igazoló munkaszerződéseket.Mindent elküldtünk amit csak találtunk, de sajnos még kevés volt, így nem tudjuk igazolni a gyakorlatot, hiszen a saját vállalkozás idején folytatott gyakorlatot hogy igazolod? működési engedély, tevékenységi kör tartalmazza, de mi bizonyítja, hogy ténylegesen végeztél az adott szakmában is tevékenységet? jelenleg ebben a lassú felemelkedési fázisban vagyunk.most a párom is pozitív,remélem siker koronázza munkánkat!

A hétvégén úgy éreztem elindultunk egy úton.írtunk a Bertók Zolinak egy mailt, amiben szerettük volna kérni tőle, vessen számot rólunk, latolgassa esélyeinket.sajnos még választ nem kaptunk tőle.

hogy mi történhetett, ami a Deant döntés közelébe segítette nem tudom, de az a lényeg, hogy intenzíven kér ajánlatot a szállító cégektől is, és beindult a vízum beadásának ügyében is.sajnos én nem egészen egy hete kezdtem egy új munkahelyen, így kevesebbet tudok segíteni neki, de talán egy kis idő múlva megszokom új munkahelyi környezetemet, és akkor hajrá.

Martina beállította a skype fiókot is, és ha a Nagymarosi B.Zsófit el tudjuk érni, megkérdezzük annak a srácnak is az elérhetőségét, akit ő ajánlott minden tekintetben.Több szálon kellene futni, mert be kell adni mielőbb a vízumkérelmet.Dean még egyszer szeretne beszélni a családdal.Emi néninek már tegnap mondta.nem örült a hírnek, de nem volt elutasító sem.

A szállító cégekkel történt egyeztetésekről később írok.

Ismét Martina vagyok. Eddig Romániában szórakoztam és csak telefonról hallottam a történéseket. ( Érdeklődés a ház iránt ) Először nagyon megörültem, megveszik a házunk, előttünk a lehetőség hogy menjünk Ausztráliába, de elgondolkoztam. Jesszusom mihez kezdünk ha még vízumunk sincs?

Kérdeztem anyát folyton, hogy állnak az ausztrál témával. mondta hogy apa nagyon elzárkózott, egyáltalán nem akar elmenni. és tulajdonképpen már nem is beszélgetnek a témáról. Nagyon elszomorított ez a hír. elgondolkoztam és valahogy arra jutottam hogy tulajdonképpen csak én akarom ezt ennyire. két hétig nem vagyok otthon és már nincs is témában a költözés dolog. ez az én kedvem is elvette...

nem csodálkoznék hogyha beadnánk a vízumkérelmet és utána egyszer édesapám kijelentené hogy ő nem megy sehova... hihetetlen hogy nemtudja eldönteni...
eddig annyira élveztem hogy mindenki egy hullámhosszon mozgott. de már úgyérzem hogy nekem is megy el a kedvem az egésztől... zavar hogy apa mindig csak a negatívumokat keresi, és egyik nap teljesen benne van az egészben és másnap rájön hogy ő mégsem akar mozdulni... elveszi az ember kedvét.

és most nem haragból írom ezt le, én megértem persze hogy nem akar "rózsaszín ködben" lebegni, ahogy (állítása szerint) mi tesszük, dehát az se normális hogyha ilyen  könnyen változtatja véleményét... istenem...

nem csodálom hogy anya is lassan feladja...

hála istennek azóta két dolog is történt ami egy kicsit pozitív belátásra bírta apát. Egy ismerősünk ismerőse kiment ausztráliába, de honvágy miatt visszajött. megbeszéltünk vele egy találkát ahol elmesélte, hogy ő csak azért jött haza mert egyedül ment ki. ha ott lett volna a családja egy percig se gondolkodott volna, biztos ott maradt volna.

másik pozitívum, hogy egyik este betörtek hozzánk. én nem tudok erről részletesebb beszámolót tartani mert én nem voltam itthon, de megijesztette apáékat.

a lényege a bejegyzésnek az lenne hogy apa tulajdonképpen kijelentette hogy őt nem érdekli már a dolog, ezáltal anya is én is kezdjük feladni. én ennek nem örülök. egyáltalán.. ha tehetném akár egyedül is kimennék... nemtudom mi lesz most.. =(

Még mindig nem biztos az elhatározás, hogy menjünk vagy sem. Részemről az, de sajnos Dean egyre inkánn meginog.na, nem azért mert a reggeltől estig olvasott blogokban olyan rossz dolgokat írnak, hanem inkább azért mert a ház eladása igen mélyen érinti. augusztus elején (múlt hét szombaton) meghirdettük a házat. felmérték és lefényképezték, hétfőn feltették a netre, majd szerdán jelentkezett valaki, aki szívesen megnézné. péntekre meg is beszéltük, Dean volt otthon, megmutatta büszkén otthonunkat. tetszett neki. azt mondta, megbeszéli a férjével, és jelentkezni fog. Akkor jó- gondoltuk, itt már meg szokott akadni a dolog, nincs miért izgulni, hogy esetleg idő előtt elmenne a ház. de nem: szombaton már jöttek is együtt. ránézésre a férjnek is tetszett a dolog, nem tudom elképzelni, mit fogunk csinálni, ha tényleg komolyan gondolják. Az elhatározás, a vízum még sehol sincs.... de tapasztalat szerint (no, nem a mi tapasztalatunk, hanem a körülöttünk élőké) el kell adni, ha ennyiért elmegy.

Tegnap már azon vitáztunk, hogy esetlegesen hogyan tudnánk átvészelni ezt a nehéz időszakot (kb. 5 év) itthon.Dean tanácsára a gondjainkat is megosztom a blogon, hát ha valaki hasonló cipőben jár, és csak bátorításra vár...

szóval amink van: egy gyönyörű ház, amit a két kezünkkel, vérrel-verejtékkel építettünk fel. egy 13 éves autó amit nagyon szeretünk, hosszú utakkor sem hagyott ott sosem minket. két tini akik közül az egyik teljesen elzárkózik a költözéstől. egy cica, két teknős, párszáz aranyhal, és rengeteg barát...

ezen kívül: egy svájci frank alapú jelzálog hitel amit még 158 HUF árfolyamon sikerült felvenni, egy másik hitel a volt vállalkozásunkra, ami már igen rég óta nem működik, minimális apeh tartozás.

Dean (angol állampolgár, angol anyanyelvvel)dolgozik, de a válságra hivatkozva a cég nem ad jutalékot egyik alkalmazottnak sem, bejelentett fizetéssel ugyan, de alig keres.lehetőség a fizetésének növelésére 0%.lehetőség új munkát találni 0%.Én jól keresek, de a munkáltatóm felszámolás alá került, ezért március óta minden nap arra számítok, hogy mikor mondják, köszönjük Judit...30 nap felmondási idővel... március óta munkát keresek. semmi. munkát találni 15%.eshetőség a depresszióra 100%. hitelünk törlesztése 48e ftról 95e ftra emelkedett... a másik valamilyen rendezésre vár, még elképzelésünk sincs arról, hogy milyen módon. 

az egyik serpenyőben a talán biztosabb megélhetés gyökerek és barátok nélkül, és ami nem elhanyagolható: otthonunk hátrahagyásával... a másikban a kényelmes, de nem nyugodt életvitel,esetleg munkanélküliként,depresszóval küzdve, és szokásos fröccsöt fogyasztva a saját teraszunkon (ami esetleg már végrehajtás alá került). a kevésbé rugalmas barátok, teljesen őrültnek néznek, a világlátott, nyitott ismerősök (ezek vannak kevesebben) támogatnak. 

szóval most vívódunk csak igazán.és még Martina sincs itthon, hogy tartsa bennem a lelket....