Még mindig nem biztos az elhatározás, hogy menjünk vagy sem. Részemről az, de sajnos Dean egyre inkánn meginog.na, nem azért mert a reggeltől estig olvasott blogokban olyan rossz dolgokat írnak, hanem inkább azért mert a ház eladása igen mélyen érinti. augusztus elején (múlt hét szombaton) meghirdettük a házat. felmérték és lefényképezték, hétfőn feltették a netre, majd szerdán jelentkezett valaki, aki szívesen megnézné. péntekre meg is beszéltük, Dean volt otthon, megmutatta büszkén otthonunkat. tetszett neki. azt mondta, megbeszéli a férjével, és jelentkezni fog. Akkor jó- gondoltuk, itt már meg szokott akadni a dolog, nincs miért izgulni, hogy esetleg idő előtt elmenne a ház. de nem: szombaton már jöttek is együtt. ránézésre a férjnek is tetszett a dolog, nem tudom elképzelni, mit fogunk csinálni, ha tényleg komolyan gondolják. Az elhatározás, a vízum még sehol sincs.... de tapasztalat szerint (no, nem a mi tapasztalatunk, hanem a körülöttünk élőké) el kell adni, ha ennyiért elmegy.

Tegnap már azon vitáztunk, hogy esetlegesen hogyan tudnánk átvészelni ezt a nehéz időszakot (kb. 5 év) itthon.Dean tanácsára a gondjainkat is megosztom a blogon, hát ha valaki hasonló cipőben jár, és csak bátorításra vár...

szóval amink van: egy gyönyörű ház, amit a két kezünkkel, vérrel-verejtékkel építettünk fel. egy 13 éves autó amit nagyon szeretünk, hosszú utakkor sem hagyott ott sosem minket. két tini akik közül az egyik teljesen elzárkózik a költözéstől. egy cica, két teknős, párszáz aranyhal, és rengeteg barát...

ezen kívül: egy svájci frank alapú jelzálog hitel amit még 158 HUF árfolyamon sikerült felvenni, egy másik hitel a volt vállalkozásunkra, ami már igen rég óta nem működik, minimális apeh tartozás.

Dean (angol állampolgár, angol anyanyelvvel)dolgozik, de a válságra hivatkozva a cég nem ad jutalékot egyik alkalmazottnak sem, bejelentett fizetéssel ugyan, de alig keres.lehetőség a fizetésének növelésére 0%.lehetőség új munkát találni 0%.Én jól keresek, de a munkáltatóm felszámolás alá került, ezért március óta minden nap arra számítok, hogy mikor mondják, köszönjük Judit...30 nap felmondási idővel... március óta munkát keresek. semmi. munkát találni 15%.eshetőség a depresszióra 100%. hitelünk törlesztése 48e ftról 95e ftra emelkedett... a másik valamilyen rendezésre vár, még elképzelésünk sincs arról, hogy milyen módon. 

az egyik serpenyőben a talán biztosabb megélhetés gyökerek és barátok nélkül, és ami nem elhanyagolható: otthonunk hátrahagyásával... a másikban a kényelmes, de nem nyugodt életvitel,esetleg munkanélküliként,depresszóval küzdve, és szokásos fröccsöt fogyasztva a saját teraszunkon (ami esetleg már végrehajtás alá került). a kevésbé rugalmas barátok, teljesen őrültnek néznek, a világlátott, nyitott ismerősök (ezek vannak kevesebben) támogatnak. 

szóval most vívódunk csak igazán.és még Martina sincs itthon, hogy tartsa bennem a lelket....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.