Az iskola

2012.05.31. 13:25

Nahát. Megvolt az első nap az iskolában és már a második is... Nehezen megy a beilleszkedés, mert még nagyon nem érzem
magaménak a helyet és a társaságot, mindenki fiatalabb nálam (a tizedikesek mind most lettek 15 évesek) és valamilyen szinten ez megérződik… mármint olyan kis éretlennek tűnnek…  A lányok még mindig sikítoznak, rohangálnak, öntik ki a teájukat stb. (nem mintha én annyira érett lennék, de még nálam is durvábbak K)

 az órák 70 percesek és általában négy óránk van egy nap, két nagyszünettel egy 30 perces reggelivel (Morning Tea) és egy 40 perces ebéddel (Lunch break). Mindenki magának választja a tantárgyakat, nekem például van Art, Food studies, Geography, English, Maths, Science, Career, de számos más tantárgyakból lehet választani mint például Business, Media, Music, Drama, Communication  Technology stb. Minden nap egy 10 perces "osztályfőnökivel" kezdődik amikor egy tanárnő megnézi a hiányzókat és beszélget a diákokkal, mesél a programokról a közeljövőben.  Hétfőnként ez elmarad mert ehelyett van egy 45 perces Iskola gyűlés.

Itt nincsenek igazából külön osztályok, hanem vannak évfolyamok (körülbelül hetvenen egy évfolyamban) és csoportok vannak minden tantárgyra (bár ez otthon is hasonló). Az iskola maga "block"-okra van bontva ( A - M ) és nekem még rejtély hogy hogy kell köztük eligazodni, és hogy mikor merre kell keresni egy termet, de hálisten nagyon segítőkészek. Mindegyik blokk nyitott azaz a folyosók és a lépcsők nem az épület belsejében vannak, hanem kívül, ezáltal olyan szellőssé és világossá válnak a termek. Ez nekem sokkal jobban tetszik mint M.o.-on ahol egész nap benn vagy az épületben és csak 10 percekre járhatsz ki, sőt van ahol nem is.

Még a suliban mi vagyunk a "látványosságok" mindenki jön oda, bemutatkozik, beszélget, mosolyog, bemutatja a barátait, megkérdezi segíthet-e szóval nagyon nagyon aranyosak bár itt még mindig megy a „Tetszel valakinek de nem mondom el ki az bleee”, már én is kaptam pár ehhez hasonló „vallomást”…  azért itt is megy a klikkesedés. Szünetekben minden kis klikknek van egy saját helye ( mint az amerikai filmekben is ) ahol ül, általában törökülésben a kövön ( annak ellenére hogy annyi pad van amennyi ember a városban nincs !! ) .. A suliban minden jól felszerelt, és a tanárok is nagyon nagyon aranyosak. Mindegyik folyton kérdezi hogy segíthet - e valamiben, elvezessen - e valahova, sőt még az egyik meg is jegyezte hogy mennyire "gorgeus haircut"-om van.

 Nagyon sok az "islander" (akik Új Zélandról jöttek) és nagyon aranyosak is, bár az ő angoljukat még mindig nem igazán értem, annak ellenére hogy már az "aussie"-kkal teljesen jól elbeszélgetek (bár még mindig sokszor belezavarodok abba hogy mit is kezdtem el mondani, de már sokkal jobb mint az első nap) .

Sajnos minden nap viselni kell ezt a szép egyenruhát (amire nagyon odafigyelnek, mindig nyakig be legyen gombolva a blúz, bekötve a cipő stb.), ami nem olyan kényelmes, mert még csak tesink sincs hogy átvegyem egy órára... Apropó tesi, szerdánként csak két óra van megtartva és a nap végén szabadon választott sportfoglalkozás van (Zumba, Football, Netball, Fishing, Trambulin stb.) és egész nap a sport egyenruhában kell lennünk. Ezen a napon a felsősök ( 11 – 12. évfolyam ) otthon maradhatnak, és általában csak azért jönnek be hogy megkérdezzenek egy-egy feladatot a tanáraiktól amit épp nem értenek. Minden nap 3.00kor végzünk, kivétel szerdán, amikor 2.40kor (a sportnap miatt).

Az órák alatt a teremben csak egy tolltartó és egy füzet lehet benn veled, mert a táskádat kinn kell hagyni a „folyosón” egy ilyen kijelölt helyen (minden teremnek van egy). A füzet és tolltartó mellett a laptopokat is beviszik az órára, amin minden tantárgynak az anyaga rajta van, lehet belőle tanulni, és általában a házit is azon kell megcsinálni. Ezt a laptopot mindenki az év elején kapja meg, és választ magának hozzá egy saját hátlapot, és ezt használja egész évben.

Nem gondolná az ember hogy Ausztráliában (ahol mindenki mosolyog) több lenne a sulikban a „zsarnokoskodás” a kiközösítés , de igen több ilyen van. Személy szerint én nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy az iskolában ilyen szinten lenézzék a másikat, mert Magyarországon ez nem volt „divat”. Például angol órán a tanárnő megkérte xy-t hogy üljön át yz mellé, mire xy úgy felkapta a vizet hogy szó szerint üvöltött a tanárral hogy ő biztos nem ül az a hülye b*zi mellé. Vagy egy másik eset , egy szőke lány mellett ülök az egyik órán (ő a Miss Népszerű a suliban) és egyik fiú (látszólag nem egy nagymenő) oda ült, mert fel kellett töltenie a laptopját. Hát az a fej, ahogy Miss Népszerű ránézett a fiúra, és ahogy az előttünk ülő Miss Hisztisliba is hátranéz és fintorog egyet, és üvölti a fiúnak hogy „MINEK ÜLSZ IDE B*MEG?? OTT EGY KI***OTT ÜRES ASZTAL MENJ ODA!”… Komolyan ilyenkor annyira rosszul érzem magam, mert Magyarországon ha ilyet látnék vagy hallanék, akármilyen új is vagyok ott azért szólnék a libáknak hogy fogják vissza magukat, mert azért ahogy ők ezzel a szerencsétlen fiúval beszéltek, az valami felháborító volt… de itt, itt én vagyok az új ami nem is lenne akadály, de sajnos nem igazán tudnám kifejezni magamat még angolul, tehát lemondtam a jótündér szerepről…

 Amúgy az órákon a fegyelmezés nagyon gyenge… Tisztelet az összes Magyarországi tanárnak hogy ekkora csendet tud tartani órákon… Itt a gyerekek visszapofáznak, labdáznak, zenét hallgatnak (persze hangosan), büfögnek, káromkodnak és üvöltenek… Hihetetlen hogy mennyire nem tudnak fegyelmezni itt, tisztelet a kivételnek! ( mert persze itt is itt vannak a régi módi, szigorú idősebb tanárok ).

Martina                                                                                                             Brisbane

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyimik.blog.hu/api/trackback/id/tr624557073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bné. Máté Mónika 2012.06.03. 23:13:33

Szia Én Norbi vagyok a Móni férje Kesziről. Folyamatosan olvasom a blogotokat elejétől kezdve,hozzáteszem nagyon tetszik idáig.Nagyon jókat írsz,mondta is Dean hogy te meg anyud fogtok már csak ide írni mert neki egy kicsit elege van.Meg gondolom nem is ér rá..Sokat melózik..Biztos.Hát csak így tovább .Írj minél többet,hidd el sokan olvassák és sokan merítenek erőt az írásaitokból..Szia

Liv77 2012.06.12. 11:47:29

Sziasztok.
Nagyon gratulálok mindahhoz amit eddig elértetek. Le a kalappal Dean előtt, hogy kitartott, és egyedül neki vágott. Le a kalappal Judit előtt aki mindvégig bízott, és segítette társát. A gyerekekről nem is szólva, csak így tovább, ügyesek vagytok!
Folyamatosan követem a blogotokat, hisz hasonló cipőben vagyok én is a családommal. Erőt merítek írásaitokból, hisz nem könnyű elszakadni Magyarországtól - érzelmi szinten! Mi Németországban találtuk meg a megnyugvást, ami sajnos eléggé nehéz, mert nálunk vannak szomorú tényezők. A facebookon nem tettük közhírré, mert sajnos családunkban és barátainkban is csalódtunk. De természetesen nem írom le a miérteket:), hisz ez a blog egy csoda számomra, és nem lenne helyes. Köszönöm nektek, hogy beengedtettek egy icipicit az életetekbe, és remélem sok bejegyzést fogok még tőletek olvasni. Vigyázzatok egymásra! Lív
süti beállítások módosítása