Ismét Martina vagyok. Eddig Romániában szórakoztam és csak telefonról hallottam a történéseket. ( Érdeklődés a ház iránt ) Először nagyon megörültem, megveszik a házunk, előttünk a lehetőség hogy menjünk Ausztráliába, de elgondolkoztam. Jesszusom mihez kezdünk ha még vízumunk sincs?

Kérdeztem anyát folyton, hogy állnak az ausztrál témával. mondta hogy apa nagyon elzárkózott, egyáltalán nem akar elmenni. és tulajdonképpen már nem is beszélgetnek a témáról. Nagyon elszomorított ez a hír. elgondolkoztam és valahogy arra jutottam hogy tulajdonképpen csak én akarom ezt ennyire. két hétig nem vagyok otthon és már nincs is témában a költözés dolog. ez az én kedvem is elvette...

nem csodálkoznék hogyha beadnánk a vízumkérelmet és utána egyszer édesapám kijelentené hogy ő nem megy sehova... hihetetlen hogy nemtudja eldönteni...
eddig annyira élveztem hogy mindenki egy hullámhosszon mozgott. de már úgyérzem hogy nekem is megy el a kedvem az egésztől... zavar hogy apa mindig csak a negatívumokat keresi, és egyik nap teljesen benne van az egészben és másnap rájön hogy ő mégsem akar mozdulni... elveszi az ember kedvét.

és most nem haragból írom ezt le, én megértem persze hogy nem akar "rózsaszín ködben" lebegni, ahogy (állítása szerint) mi tesszük, dehát az se normális hogyha ilyen  könnyen változtatja véleményét... istenem...

nem csodálom hogy anya is lassan feladja...

hála istennek azóta két dolog is történt ami egy kicsit pozitív belátásra bírta apát. Egy ismerősünk ismerőse kiment ausztráliába, de honvágy miatt visszajött. megbeszéltünk vele egy találkát ahol elmesélte, hogy ő csak azért jött haza mert egyedül ment ki. ha ott lett volna a családja egy percig se gondolkodott volna, biztos ott maradt volna.

másik pozitívum, hogy egyik este betörtek hozzánk. én nem tudok erről részletesebb beszámolót tartani mert én nem voltam itthon, de megijesztette apáékat.

a lényege a bejegyzésnek az lenne hogy apa tulajdonképpen kijelentette hogy őt nem érdekli már a dolog, ezáltal anya is én is kezdjük feladni. én ennek nem örülök. egyáltalán.. ha tehetném akár egyedül is kimennék... nemtudom mi lesz most.. =(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.