Nagyon rég nem jelentkeztünk. Azóta már lemondtunk a szakmai vízumról, és átállt az agyunk arra, hogy talán tényleg a tanuló vízum számunkra az egyetlen lehetőség.

Június elején megkértük a tanulóvízumot a Deannek, majd június 30-án befizettük a repülőjegyet is. A vízum sem volt egyszerű, gondolták - a befizetés után - hogy online igénylést adunk be, de sajnos valami eddig előre nem látható ok miatt nem ment át a vízumkérelem, hibát jelzett. A Study Go-nál a lányok nagyon kedvesek voltak, harmadszori nekifutásra, több változtatással végül is sikerült beadni a vízumkérelmet, majd kb. egy hét múlva megérkezett a visszajelzés, hogy megkapta a Dean a 9 hónapra szóló vízumot, amiben lesz angol tanulás és egy business kurzus is. Szeptember 5-én kezd a Shafston Collegeben, 1 hónapig ott foglaltunk neki szállást. Hallomásból tudjuk, hogy itt többnyire több ágyas szobák vannak, és ennél olcsóbban is lehet bérelni, ezért már akkor nyomban elterveztük, hogy amint kiér, azonnal fog szállást keresni valahol.

Több előadáson vettünk részt, legutolsó augusztus elején volt, amikor is személyesen volt itt Brisbaneből Monika, aki kint fog segíteni a Deannek. Akkorra már körvonalazódott, hogy szponzorált vízum lenne neki a legkönnyebben megszerezhető. Az egy olyan munkáltatót jelent aki ténylegesen (vagy csak papíron) de a szakmájában alkalmazza a Deant, és vállalja, hogy legalább egy évig munkát ad neki.Léteznek olyan kiskapuk, amiket ha sikerül meglépnünk - bár eddig semmiben nem volt szerencsénk - akár 3 hónap múlva is kimehetünk utána.

Közben augusztus 15-én kiköltöztünk a házunkból, és mindent magunk után hagyva felköltöztünk Dunakeszire apuhoz, aki bár nagyon szívesen lát, de sehogy sem könnyű sem neki sem nekünk ez a helyzet.  

Mikor befizettük a repülőjegyet annyira távolinak tűnt az időpont AUGUSZTUS 24. és ma itt van. elment.

Bevallom, azt gondoltam könnyebb lesz. minden szempontból könnyebb. Először akkor inogtam meg, mikor a házunkat kipakoltuk, és egy idegen ember beköltözött. A szomszédtól búcsúztunk el éppen, mikor hazajöttek ( a mi otthonunkba) és boldogan sütögették a húst a kertben (a mi kertünkben).

Na, de most aztán főleg elszontyolódtam. Már most hiányzik a férjem. A gyerekek összetörtek. A szívem fáj......... Azt gondolom, ha mindezt véghez tudjuk vinni, ilyen fájdalmak, lemondások árán, és talán egy kellő időben hozzánk csapódó szerencsével... mindenképpen jól kell elsüljön.MUSZÁJ!!!

Nagyon hiányzol, Apa! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.