Nem is tudom, hol kezdjem. A legnagyobb gond az, hogy az emberben van egy állandó nyomás, hogy mi lesz, hogy lesz. A másik rész a tudat, hogy hosszabb időre egyedül vagy. Voltam már Németországban egy hétig egyedül, és észre se vettem. Itt minden nap egy újabb akadály. A hely!? Emlékszel, mint Dél-Afrikában. Teljesen olyan, csak itt nincs az a zavaró kép mikor feketéket látsz,vagy szemét dombokat. Sok helyütt láttam olyan városrészt, amitől le voltam döbbenve, hogy ilyen is létezik… Maga az utca ad egy olyan érzést, amit az otthoni utcák nem tudnak. Az a szép széles, rendezett, gyönyörű növényzettel. és a tisztaság mindenhol.

Bárhová megyek olyan, mintha gyerek lennék, és most tanulnék közlekedni. Nem is tudom, aki nem tud angolul, mihez kezd itt. Egy hete vagyok itt még szinte nem is telt el idő a kilenc hónaphoz képest, mégis sok mindent megtanultam. 

Honvágyam még eddig nem volt, inkább ti hiányoztok. Meg a tény, hogy egyik héten mindennap buli, most meg teljesen egyedül… Annyira egyedül, hogy múlt szerda óta nem beszéltem senkivel sem 5 percnél tovább. Sokszor érzem, hogy nem ide való vagyok, olyan, mint mikor otthon bemész a belváros egyik legszebb üzletébe. De közben látok nagyon sok helyen indiaiakat, ázsiaiakat dolgozni és jól érzik magukat.

Ma a vonatból kinézve nem tetszett a táj, mert már elszoktam a hosszú fűtől. Akkor eszembe jutott Budapest Nyugati-Göd útvonal és máris szépnek láttam. Itt minden,de minden rendezett és valahogy működik. A vonaton nincs kalauz!!??

Hogy itt élnék-e? Igen, de mindig bennem van a félelem hogy nem sikerül. Egyszer fönt vagyok egyszer lenn. Pont a Hugi mondta, hogy nekik azért volt jó, mert kihúzták egymást. Nekünk egyelőre nincs más megoldás, csak ez, de hogy milyen formában tudjuk véghez vinni, azt még nem tudom. Remélem, ha saját lakásom lesz még jobb lesz. Ami nagyon zavaró, hogy nem vagytok, sokszor látok korabeli gyerekeket és eszembe jutnak az én kis hülyéim, pedig néha idegesítenek rendesen. Az óceán partján lementem, megmostam a lábamat (kicsit hideg volt) és szerintem 300 métert sétáltam és már indultam is vissza. Egyedül nincs az az érzés. Sajnos, minden nagyon drága, legalábbis otthonhoz képest. Remélem, ha már dolgozom, más lesz. Ha mi nem is fogunk nagyon jól élni, de a két ütődött sokkal de sokkal jobban fog! 

Hirtelen ennyi, ha gondolod felrakhatod a blogra is. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.