Készülődés

Itt vagyunk… Mostantól –várhatóan - én írom a blogot. (Judit, a házisárkány…Akit  Dean már annyira várt…)

Április 14-én reggeltől folyamatosan a Jamie Woon „Shoulda” számot www.youtube.com/watch hallgattam, mikor kb. 11 órakor Dean bejelentkezett Skype-on és bejelentette ünnepélyesen, hogy megérkeztek a vízumok… Az első pillanatok megkönnyebbült sírással teltek, aztán a felismerés következett, Úr Isten! mennyi dolog van még az indulásig….Megöleltem, megpuszilgattam édesapámat, aztán vad tervezgetésbe kezdtem.

Megbeszéltük a május 9-i indulást, de persze attól tettük függővé, hogy repülőjegy van-e arra az időpontra. Este Anita barátnőmnél – rövid kártyázás közben – kisírtuk magunkból a tényeket, és felkészítettek a jövőm megalapozására. (Ezúton is köszönöm nekik) Másnap már minden könnyebbnek, megvalósíthatóbbnak tűnt.

Először a repülőjeggyel kapcsolatosan kezdtem érdeklődni. Megkerestem egy pár előzőleg a Study Go által megnevezett értékesítőt, és az ajánlatok közül a STA Travel ajánlatát találtam a legmegfelelőbbnek (ha érdekel titeket, szívesen megadok egy nevet, aki mindenben a rendelkezésünkre állt). Ezzel a 457 vízummal csak oda jegyet lehetett foglalni, ami két diák és egy felnőtt esetében 567.000 Ft volt. Igaz, Bécsből kellett indulnunk, de ami a legfontosabb 30 kg/fővel lehetett csomagot kalkulálni… (most már tudjuk, hogy ez is igen kevés, de mi lett volna, ha a megszokott 23 kg súlyt lehet bepakolni fejenként….)

A következő feladat a gyerekek iskolájának a lezárása volt. Április közepe lévén, minden erőfeszítést arra fordítottam, hogy a gyerekeknek meglegyen a lezárt évük. Ezzel egy iskolában sem volt probléma. A gimi kicsit rugalmasabban, az általános iskola kicsit földhöz ragadtabban kezelte a feladatot. A lényeg a lényeg: mindkettőnek megoldható lesz a jelen év igazolása, elvégzése.

Munkahelyemen előzőekben már jeleztem szándékomat, majd be is jelentettem az időpontot, mikor szándékozom repülni. A Hitelszövi életében ez egy igen erőteljes időszak, így nagyon sajnálom az ott maradtakat, rossz szájízzel  remélem nem váltunk el emiatt, a net adta lehetőségekkel megpróbálok élni, és ily módon segíteni, ha probléma adódik.

Megpróbáltam a fizetés nélküli szabadságot választani, ami nem jelent semmilyen kötelezettséget a munkáltató részéről, de a munkavállalónak biztonságot jelenthet. A felszámoló engedélyével 1 év fizetetlen szabadságot vettem igénybe. Így a családi pótlék teljesen jogszerűen igénybe vehető, és ebből a hiteltörlesztés összege fizethető lesz.

Következő feladat a konténer elküldése volt. Ez közel sem olyan egyszerű , mint amilyennek előre gondoltam. Találtam egy céget (Euromove) ahol –nem céges- küldemény feladását is vállalták. Egy 1 m3 konténer Dunakeszi-Brisbane útvonal (3 hónap alatt) 207.000 Ft-ból kivitelezhető 3 hónap alatt. Először felveszik, becsomagolják  a cuccost, majd elszállítják Londonba, ott várnak, míg egy teljes konténer meg nem telik, és küldik tovább. Előre utalással és biztosítással értendő az ár. A tervezett indulás május 9. lett, a konténer elszállítására május 3-át jelöltük meg. Aznap a stáb kijött és az általam kijelölt tárgyakat egyesével becsomagolták. Nem volt könnyű dolguk a 30 fokban a panel csöppnyi előterében… De megoldották. Nekem sem, mert elég nehéz nap volt, de el kellett érkeznie ennek az időnek is.

„You can get it if you realy want”… Igen, apa megcsinálta.  Mindannyian nagyon büszkék voltunk/vagyunk rá, hogy önállóan és teljesen egyedül képes volt ezt kivitelezni… Az érzéseim meglehetősen vegyesek voltak. Szomorú ezt kimondani, de ahogy közeledett az időpont, egyre keményebb érzések lettek úrrá rajtam. Bár én voltam a szellemi atyja az egész útnak, mégis a körülmények megnehezítették a dolgom. Előkerültek a távolból az én barátaim, akik eddig a háttérbe húzódtak, és megpróbálták ezt az időszakot feledhetetlenné tenni. Sikerült nekik….  Mindenki tudta, és érezte, hogy itt csak ideiglenes változás állhat fenn, de jó volt, azt mondhatom. Jól éreztem magam, bár tudtam, hogy huzamosabb ideig ez nem kivitelezhető, és persze semmi értelme, nincs egy sem köztük, akivel őszintén cserélnék. Végeláthatatlan búcsú bulik tették feledhetetlenné az utolsó időszakot. Erzsi barátnőnek külön köszönöm a felejthetetlen estéket, Klárinak a fogadás miatt kötelezően eltöltött utolsó éjszakát, Anitának a rendszeressé vált  squash partykat és az utána történő lazítást, és Debyéknek a Veszprémi meglepetés BL meccset és az azt követő bulit is….

A csomagolás nagyon szervezetlenül haladt, nem igazán tudtunk haladni az utolsó két napig vele. Közben sikerült eladni az autót is, kicsit lealkudott áron igaz, de legalább elvitték és kifizették, nincs rá több gond.

A Dean a költözés miatt az utolsó napokban nem tudott bejelentkezni netre, ezért kicsit tartottam attól mi van, ha mégis valami közbejött, nem úgy alakulnak a feltételek, ahogy képzeltük. Az utolsó info szerint a tervezett bérelt házat nem sikerült megszereznie, és az autó megvétele is akadályokba ütközik. Itt terveztem el, hogy amint tudok, munkába állok, hiszen mindent együtt kell megoldanunk… Tudtuk, hogy nehéz lesz, vállaltuk, így küzdeni kell. Terveim szerint 2 év az aminek feltétlenül el kell telnie ahhoz, hogy minden az álmaink szerint alakuljon. Persze ebben lehet kis csúszás, de ez a terv. Reménykedem, hogy addig olyan alapokat sikerül megteremteni, amiben már sokkal könnyebb mocorogni… Nem tudhattam, hogy neki is vad készülődésben telnek a napjai. Megrendelte a hűtőt, ami nem fért be, a mosógépet, ami nem rozsdamentes lett, hanem fehér, elintézte az autót, és persze elintézte ezt a gyönyörű házat, amiben itt ülünk… Büszke vagyok, hogy ilyen talpra esetten és ügyesen megoldotta a dolgokat, remélem folytatódik akkor is, ha már itt vagyunk, és az idegeire megyünk…

Vissza a csomagoláshoz. Elég nehéz dolog 30 kg-ba becsomagolni mindazt, ami a lelked, és a szellemed boldogságához feltétlenül kell, de megpróbáltuk. Sőt, olyan engedékeny voltam, hogy gyerekeknek megengedtem, hogy egyedül csomagoljanak… Ennek az lett a következménye, hogy a repülőtéren kiderült, hogy 16 kg-mal átléptük a súlyhatárt… Nagyon marcona volt a fiatalember, nem engedett a 48-ból. Kérdeztem, mennyibe kerülne, ha kifizetnénk az extra súlyt. Kiszámolta 16 kg az 800 EUR-ba kerülne. Ekkor vad kipakolásba kezdtem. Kiválasztottam 1 db bőröndöt - történetesen az enyémet – és megpróbáltam kipakolni valamennyit belőle. Háromszori próbálkozásra sikerült csak, de akkor már a tűrőképességem határán voltam, mindenki szeme láttára sírva fakadtam, mert a személyes holmijaim közül válogattam, mikor tudtam, hogy a többi bőröndben esetleg sokkal kevésbé fontos cuccok leledznek. Fóliázás Bécsben 8 EUR/csomag, minden bőröndöt lefóliáztattam. A nagy izgalomra való tekintettel barátainkkal megittunk még egy kávét, aztán belekezdtünk a búcsúzkodásba. Mondanom sem kell, hogy apukámtól történő elbúcsúzás után ez volt a legnehezebb.

A repülő időben indult, időben érkezett. 5 órai utazás után megérkeztünk Dubaiba, 30 fok volt. A transzferben 4 óránk volt  a pihenésre. Megkerestük a kijelzőn, melyik kapun lesz a beszállás Brisbane-be, és találtunk 3 db kényelmes pihenő ágyat, ahol elnyúlhattunk. Martina felfedezte, hogyan tud internetezni, aztán ettünk valamit, megittunk egy kávét, és lepihentünk. Szerencsére Martina éber volt, és feltűnt neki, hogy még 9.45 kor sem volt egy személy sem a 201 kapunál, így elsétált és megnézte, hátha valami más van kiírva. Bingó… a 210 kapura írták át a boardingot, és éppen az utolsó szólítás volt, mire odaértünk.. Majdnem lekéstük a gépet. Már mindenki a buszon várt, mire mindent elintéztünk….

A Dubai-Brisbane járat nagyon kemény volt! 14 óra repülőút! Én repültem már hosszan, de ez a hosszabbnál is hosszabb volt. Mire leszálltunk, már minden bajunk volt. Az Emirates járatai nagyon kényelmesek voltak, a felszolgált étel is rendkívül finom volt. Mindennel meg voltunk maximálisan elégedve, csak ne lett volna ennyire hosszan hosszú…

A leszállás megkezdése előtt mindenki kapott egy un. yellow cardot. Ezt azért kell kitölteni, hogy minden elvámolni valóddal tisztában legyenek. Előtte levetítenek egy filmet elrettentő példaként, hogy mi történik, ha bejelentés nélkül beviszel egy almát… Tartalmazza a felsorolás a magokat, fa termékeket,ételeket,szalmát,cipőt (rajta lévő szennyeződés miatt), drogot, gyógyszert, alkohol t is.

Aki ide készül, javaslom igen pontosan járjon utána mit lehet behozni, mert az Ausztrál vámszabályok elég sarkalatosak, és nagyon következetesen betartatják azt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.